A kötet a második világháború kirobbanásának és Lengyelország megtámadásának magyarországi visszhangját mutatja be. A magyar szellemi élet számos kitûnõ képviselõje ragadt tollat együttérzésének kifejezésére. Költõk és írók, közírók és politikai elemzõk különbözõ módon tették ezt. Olyan jelentõs személyiségek mint Cs. Szabó László, Szabó Zoltán, Bálint György, Bajcsy-Zsilinszky Endre és Kodolányi János. A szépirodalmat tekintve többek között Erdélyi József, Jékely Zoltán vagy Márai Sándor. Versek, novellák és esszék formájában adtak hangot a lengyel-magyar sorközösséget érintõ gondolataiknak. Szinte kivétel nélkül a magyar sorsot látták meg lengyelek szenvedéseiben. Többen felismerték már akkor, hogy a lengyel-német háború korszakhatár lesz Európa és a világ történelmében, s figyelmeztettek arra, hogy a magyar társadalomnak és a politikának ebben a vészterhes történelmi pillanatban meg kell õrizni a semlegességét, bár közömbös nem maradhat a testvérnép szenvedése láttán.
 Helyszínrõl küldött tudósításokban számolt be az eseményekrõl a Magyar Nemzet és a Népszava is. Megszólaltak a lapokban olyan magyarok, akik Lengyelországban élték át a háború kitörésének elsõ napjait, s mintegy pillanatképet rögzítve mutatták be a magyar társadalom számára a háború elõtti pillanatokat, majd a háború kitörése utáni szörnyûséget. Kiváló újságírók és katonapolitikai elemzõk mérlegelték, milyen következményekkel jár a Lengyelország ellen elkövetett agresszió és a két totalitárius nagyhatalom egyessége. Például Pethõ Sándor, Gratz Gusztáv és Tombor Jenõ.

Oldalszám: 192

Kiadási év: 2009