A 12. század második felében az Arpád-utódok a trónért folyó harcokkal voltak elfoglalva. Amíg a nagyok torzsalkodtak, az ország állapota egyre romlott, a nép meg szegényedett. Rablóbandák garázdálkodtak mindenfelé. Kiskirályok születtek, akik egész országrészeket tartottak magukénak, a népnek pedig nem jutott egyéb, mint azért küzdeni, hogy életben maradjon és éhen ne haljon.
Ebben a tragikus időszakban Pécskőn is feltűnt két ember, a magát Sándornak nevező magyar és egy Rudolf nevű német, akik Pécskő hegyén felépítették saját rablófészküket. Követték az „Add meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené” elvet, de közben saját pecsenyéjüket is gondosan sütögették. Tették ezt mindaddig, amíg László királlyal ösz-sze nem akasztották a bajszukat. A király eltörölte a törvénytelen kiskirályságot, és a késői utódok már csak annyit tudtak a dologról, hogy a Pécskő csúcsán egykor rablóvár állt, de annak a bizonyos Sándornak és Rudolfnak a tettei a feledés homályába vesztek.
A könyvben újra élet költözik Pécskő hegyére, életre kelnek az elfeledett szereplők, és a regény visszaviszi az olvasót Salamon király uralkodásának kaotikus korszakába.

Oldalszám: 181

Kiadási év: 2014