A magyar nyelv eredetéről történeti, szociálpszichológiai és filozófiai megközelítésben.

A magyar nyelv finnugor rokonsága nem csupán évtizedek, hanem évszázadok óta foglalkoztatja a tudományos gondolkodást és a közvéleményt is. Míg az idők folyamán kevés kivételtől eltekintve komolyan vehető tudományos ellenérvek nem hozhatók fel e rokonság ellen, a közgondolkodást folyamatosan foglalkoztatja a kérdés, az utóbbi években egyre intenzívebben és egyre elutasítóbban. A kérdés az, vajon miért. A nyelvtudomány eszköztára és kompetenciája nem alkalmas a válaszadásra, mert valójában nem nyelvészeti okok állnak a háttérben. A társadalom gondolkodásmódjának sajátos megnyilvánulásáról van szó, melynek vizsgálatához a történettudomány, a filozófia, a szociálpszichológia eszköztárára van szükség. E kötet tanulmányainak az a célja, hogy az iménti szempontokból közelítsenek a kérdéshez, s megkíséreljenek magyarázatot adni arra, vajon tudományosan igazolt állítások miért válhatnak vitatottakká vagy elutasítottakká.

Tartalom

Bakró-Nagy Marianne: Kérdések Előszó a kötet tanulmányaihoz
Johanna Laakso: A (magyar) finnugrisztikának még mindig legitimálnia kell önmagát?
Békés Vera: A „nyelvrokonság" terminus fogalomtörténeti fordulatai
Ablonczy Balázs: Néprokonság és néprokonítás a két világháború között
Sárközy Miklós: A szittya Zarathustrától a gudzsárokon keresztül az ind Jézusig Zajti Ferenc mint orientalista
Szilárdi Réka: Feltalált hagyomány - használható múlt A nyelvtörténet és eredetmítosz polemikus reprezentációi
Krekó Péter: Nagynak lenni múltunk által - mások ellenében A turanista összeesküvés-elméleti eredetmítoszok szociálpszichológiai háttere
Honri László: Anyanyelvűnk és népünk előéletéről fabrikált tévtanok háttere
Róna-Tas András: Őstörténet és társadalmi tudat

Oldalszám: 174

Kiadási év: 2018