Sáska Gézát az autonómiák kis körei foglalkoztatják. Politológiai elemzéseinek terepéül évtizedek óta az oktatásügyet választotta – már akkor is, amikor az iskola és a pedagógia még elválaszthatatlannak tûnt egymástól. Ami pedagógia volt, az az iskoláról szólt, és ami iskola volt, az fõként a pedagógiát és a pedagógusokat izgatta.
Az évtizedek során, amíg a szerzõ mondanivalójának újra- és újrafogalmazásával kísérletezett, sok minden megváltozott. Mindenekelõtt az a társadalmi, politikai és kulturális közeg, amelyben dolgozunk. Politikáról és politikatudományról beszélni az 1989–90-es fordulat elõtt még egyszerû eufemizmusa volt a Párt politizálásának; esetleg szûk, bennfentes körökben e politizálás ellenzésének, illõ diszkrécióval. 1989–90 óta beszélhetünk csak a hazai politikatudomány indulásáról; elõbb a közpolitikában, azután lassan, szinte araszolva egyes szakpolitikai ágakban. Sáska Géza itt közreadott tanulmányai elsõ fecskéi az oktatáspolitika politikatudományi elemzésének.
A társadalomtudományok – például a szociológia, a közgazdaságtan vagy a politológia – nem peremre szorult ellenzéki csoportok kritikájában jelentek meg többé, amelyet az iskola fölött gyakoroltak. Ehelyett legitim, sõt már-már monopolizált eszközeivé váltak az iskolai-oktatásügyi döntés-elõkészítésnek. Aki tegnap még csak neveléselméletet meg didaktikát tanult, annak ma már legalább annyira oktatáspolitikát is tanulnia kell ahhoz, hogy fölkészült tanító, tanár vagy önkormányzati tisztviselõ lehessen.
A szerzõ tanulmányai, amelyek válogatását ebben a kötetben olvashatjuk, most szólalnak meg csak igazán. Amivel legtöbbet vívódik – a szabadság és függõségek, az önállóság és a partnerségek, az érdekcsoportok akaratainak rejtett vagy nyílt megjelenése az iskolában, a pedagógiában és oktatásügyben – nos, ezek a fogalmak, ezek a képviselõk és ezek a helyzetek tanítanak meg bennünket igazán arra, hogy mire is való a politikatudomány az oktatásügyben és az iskolában.

Kozma Tamás

Oldalszám: 184

Kiadási év: 2007