Ha a tanítást és tanulást - és tágabb értelemben az emberi kogníció fejlõdését - egy olyan rendszerben vizsgáljuk, amelyben a biológiai, a társadalmi és a technológiai tényezõk egységes kontinuumot alkotnak, láthatóvá válik, hogy az elektronikus tanulási környezetek nem egy hirtelen elõbukkanó "édeni struktúrát" jelentenek, hanem bennük egy újabb, a korábbiakból szervesen kibontakozó sajátos "kognitív habitus" manifesztálódik. A neveléstudományi reflexió és értékelés ezen a területen még a paradigmaalkotás elõtti szakaszban van. A könyv kísérlet a vizsgált jelenségek értelmezésére, az eddigi tapasztalatok rendszerbe foglalására, s egyúttal újabb kérdések feltevésére is ösztönöz. Az elemzések a következõ kérdések köré csoportosulnak: Hogyan módosulnak a tanulás és a tanítás mibenlétérõl kialakult elképzeléseink az új eszközvilág hatására? Lehetséges-e, hogy az elektronikus tanulási környezetekrõl gondolkodva a megszokottól eltérõ módon értelmezzünk bizonyos, a pedagógia, a didaktika tárgyát képezõ jelenségeket? Elképzelhetõ és hasznos lehet e a társadalomtudományi jellegû neveléselmélet és neveléstörténet mellett egy másfajta, nagyobb ívû megközelítés, amely az evolúciós történetiség mentén vizsgálja a tanítási és tanulási folyamatokat?

Oldalszám: 174

Kiadási év: 2009