Amikor a gazdaságelméletre alapozott elõrelátás csütörtököt mond, a közgazdászok sztorizni kezdenek – japán menedzserekrõl, a zürichi „kígyóról", a Bank of England „eltökéltségérõl", mondván ez gátat vet a font sterling zuhanásának. Érzékelhetõ itt valami anomália: napjaink üzletembereinek és bankárainak (éppúgy, mint minden korszakban a helyzetben levõ embereknek) döntéseit ilyen történetek irányítják – még akkor is, ha rendelkezésre áll egy mûködõképes elmélet. E narratívumok – amennyiben véghez viszik õket – „csinálják" az eseményeket, és „megalkotják" a történelmet. Hozzájárulnak a résztvevõk valóságához. Ha egy közgazdász (vagy egy gazdaságtörténész) elsiklik felettük, akár azon az alapon, hogy a gazdaság világát „általános közgazdasági törvények" alakítják, olyan, mintha szemellenzõt venne fel. Állíthatja-e bárki a priori, hogy a történelem teljességgel független attól, ami a résztvevõk elméjében végbemegy? A narratívumok alkotják a gazdaság elméletalkotóinak utolsó menedékét. Ezek azonban valószínûleg azoknak az életanyagát képezik, akiknek a viselkedését tanulmányozzák.

Oldalszám:  168

Kiadási év: 2005