Az 1687. esztendőben a Zichy család hitbizományává alakított divényi uradalom a hajdani Nógrád vármegyében, töredék részben Hont vármegyében húzódott. Az egykori uradalom döntő hányada napjainkban a Szlovák Köztársasághoz tartozik. A szlovák területen a Mária Terézia-féle úrbérrendezés idején, vagyis a XVIII. század alkonyán a Zichyek birtoka az 1000-2000 jobbággyal rendelkező kisebb nagybirtokok körébe tartozott az Aspremont, a Königsegh, a Windischgrätz, a Koháry, a Szirmay vagy a Pálffy földesurak uradalmaival együtt, miközben Esterházy Miklós földbirtoka volt a legnépesebb, ahol 9000 jobbágy élt.
Noha a tágabban értelmezett térséget tekintve a divényi uradalom nem számított a legjelentősebbnek, mégis ezt a birtokot Nógrád vármegye, sőt a Zichy család szemszögéből is nem túlzás a legmeghatározóbbnak nevezni. A Zichyek-nek ekkortájt ugyanis az 1660 jobbágyot adó Nógrád vármegyei uradalmon kívül a Dunántúlon voltak birtokaik, ahol a divényi uradalmat bíró Zichy Ferencnek 578, Zichy Istvánnak 1121 és Zichy János örököseinek 837 jobbágya dolgozott. Ugyanekkor Nógrád vármegye telki állományhoz tartozó szántóinak 28%-át, rétjeinek 32%-át írták a divényi uradalomhoz. A Zichy-birtok Nógrád vármegyei kitüntetett szerepére utal továbbá az is, hogy 1741-ben a vármegyei nemességre kirótt hozzájárulás 14,31%-át fizette az akkori senior, Zichy I. Imre, s a divényi központú birtokára 2114 Vi dicát róttak, míg a nagyságrendben utána következő egy-egy egyházi és világi birtokosra csupán alig több mint 800 dicát.
A magyar nagybirtokoknak sok funkciót kellett betölteniük: a gazdasági, birtokgazdálkodási feladatok mellett közigazgatási, kulturális és katonai teendőket is elláttak. A gazdaság tehát csak egy részét képezte az uradalmak tevékenységének, mégis ez a szelete is számos kérdést vet fel, melyek közül a jelen írás arra szorítkozik, hogy bemutassa a divényi uradalom gazdálkodását a hitbizomány első száz évében különös tekintettel arra az időszakra, amikor a birtok ténylegesen is a Zichy földesurak kezelésében volt. A gazdálkodás szó itt két értelemben is állhat, egyfelől utalhat az uradalomban folyó termelésre, másfelől jelentheti azt a tevékenységet, amely az uradalom pénz- és természetbeni javainak, nem utolsósorban a rendelkezésre álló munkaerőnek a felhasználására irányult.
A termeléssel kapcsolatos problémakör vizsgálata során a következő kérdések merülhetnek fel. Mit és hogyan termeltek az uradalom területén? A jobbágyi gazdaságok és a földesúr saját kezelésében lévő üzemei miben különböztek vagy éppen miben hasonlítottak, illetve ezeknek milyen volt a kapcsolatuk egymással? A kérdések másik vonulata pedig arra irányulhat, hogy a megtermelt javak milyen összetételben és arányban határozták meg az uradalom bevételeit, a kiadások miből álltak, valamint az uradalom mennyire volt jövedelmező. Az elemzés során tehát elénk tárulhatnak a divényi uradalom gazdálkodásának jellemzői, annak jellege és színvonala egyaránt.

Oldalszám:238

Kiadási év: 2005