A kiadvány 92 különböző forráson keresztül beszéli el a szlovák közösségek történelmét a nagymoráviai és pannóniai szlávoktól a felföldi és alföldi szlovákságon át, Szvatopluktól a 1848-49-es forradalmon és világháborúkon keresztül a cseh-szlovák államalapításig s a rendszerváltásig kitérve többek között a vallási és nyelvi, nyelvújítási harcokra, az autonómia tervekre és a csehszlovák lakosságcserére. Teszi mindezt hangsúlyozva a szlovák nemzetnek a magyarral sokszáz éven át közös államkeretek közt végbement fejlődését.
A Duna völgyében élt egykori és mai nemzetek, nemzetiségek közül a magyarok mellett csak a szlovákok törzsterülete található teljes egészében a Kárpát-medencében. A kötet kilencvenkét forrása - cseppben a tenger - érzékelteti a szlovák nemzetnek a magyarral sokszáz éven át közös államkeretek közt végbement fejlődését. A középkori, újkori Magyar Királyság felföldi vármegyéi, városai, falvai, az etnikai Slovensko területe jelentették a nagy szláv közösségen belüli elkülönülésnek, a hungarus patriotizmusnak és a modern nemzetépítő szlovák nacionalizmusnak egyformán fontos inkubátorát, illetve a kezdetben törékeny értelmiségi csoportokra korlátozott, később egyre tömegesebb hátországát. Forrásválogatásunk arra is fel kívánja hívni az olvasó figyelmét, hogy önálló államiság hiányában a szlovák nemzeti fejlődésben is meghatározóan fontos szerepet játszott a nyelvi, vallási, kulturális dimenzió. Ez azonban a koraújkortól kezdve folyamatosan kiegészült a „tótok lakta Felföld”, a tíz szlovák többségű - és hat nyelvhatár által metszett - felső-magyarországi megyéhez, a szlovákok által a 17. századtól kezdve Slovenskonak nevezett nemzeti térhez kötődő territoriális identitással. Miközben hatalmas kirajzások - a 18. században a török által elpusztított alföldi megyékbe való tömeges át-település, illetve a 19-20. század fordulóján a félmillió szlovákot útnak indító amerikai kivándorlás - rajzolták át a nemzeti határokat. Közép-Európa 20. századi nemzetállami átalakulása nyomán a trianoni országhatárok közt a 18-19. században a felföldi mellett kialakult alföldi szlovákság vált a kisebbségi léthelyzetek történeti, területi bázisává. Kötetünk zárófejezetei a Horthy- és a Kádár-korszak erőteljes asszimilációs folyamatait, illetve különösen a lakosságcsere nyomán lélekszámában megfogyatkozott magyarországi szlovákság történetének legfontosabb eseményeit és jelenségeit mutatják be.

Tartalom

Bevezető
Források Nagymorávia és a pannóniai szlávok
Felső-Magyarország etnikai viszonyai a középkorban
Reformáció és ellenreformáció a törökkori Magyar Királyságban
Felföldi és alföldi szlovákság a 18. században
Nyelvújítások, nyelvi normák, nyelvharcok
Szlovákok 1848-1849-ben
Nemzetiségi jogok, autonómiatervek, politikai programok és konfliktusok
Szlovák alternatívák a nagy háború éveiben
Cseh-szlovák államalapítás - Szlovák önrendelkezés 1918-ban
A szlovák kérdés a párizsi béketárgyalások idején
Kisebbség a trianoni Magyarországon
A második világháború évei
Csehszlovák-magyar lakosságcsere
Nemzetiségi politika a Kádár-korszakban
A rendszerváltozás hatása a szlovák nemzetiségi politikára

Oldalszám: 331

Kiadási év: 2022