Ki gondolná, hogy a jól ismert, Krúdy Gyula által megörökített óbudai Kiskocsmák története nem a boldog békeidőkben kezdődik, hanem gyökereik mintegy száz évvel korábbra nyúlnak vissza? Az alábbi kötetben Olvasóink megismerkedhetnek Óbuda „hivatalos” (községi és uradalmi) kocsmái, illegális italmérései és elegánsabb fogadói működésével, azoknak a közösség életében betöltött szerepével, a különböző szórakozási lehetőségekkel és a mindennapi csetepatékkal - röviden: Óbuda vendéglátásával a Zichy-korszaktól 1848-ig, némi kitekintéssel az 1873-as városegyesítést közvetlenül megelőző időkre.

Óbuda gyakran kerül szóba a vendéglátással kapcsolatban, számos különböző jellegű és mélységű írás született az óbudai kocsmákról, fogadókról, éttermekről. E munkák azonban kivétel nélkül a 19. századvégi, 20. századi állapotokat vizsgálják – a mai napig a városrész identitásának meghatározó eleme „Krúdy Óbudája”. De miben gyökerezett, miből és hogyan született meg ez a jellegzetes, a budai Tabánhoz vagy a bécsi Grinzinghez hasonlítható külvárosi kiskocsmás negyed a 19. század végére? Erre a kérdésre keresi a választ Simon Katalin frissen megjelent könyvében. Ahogy azt a szerző bevezetőjében megfogalmazta, a kötet célja az előzmények hiánypótló bemutatása és az 1848 előtti óbudai vendéglátás minden aspektusának áttekintése. Hogyan változtak az idők során a jogi szabályozások, a szőlőtermelés, borfogyasztás és borforgalmazás kérdései, az idegenforgalom keretei, az általános étel- és italfogyasztási szokások, miben különböztek a különböző jogú és karakterű vendéglátóhelyek (uradalmi és városi fogadók, magán- és illegális kocsmák, kávéházak stb.) egymástól? Az érdeklődők arra is választ kapnak, melyek voltak a korszak ismertebb fogadói, hogyan alakultak az egyes tipikus fogadós életutak, milyen társasági élet zajlott, milyen szórakozási lehetőségeket biztosítottak vendégeik számára a kocsmák és fogadók.

A szerző nagy mennyiségű, döntő többségében korábban feltáratlan levéltári forrást vonultat fel könyvében, számos táblázatban közli az összegyűjtött adatokat, és mindezt teszi olyan módon, hogy a munka élvezetes olvasmány marad. A kötet végén szerkesztett térképek segítik a vendégfogadók közötti eligazodást. A könyvet színes tervrajzok, a fogadók kínálta szórakozási formákat és a társasági életet bemutató illusztrációk teszik változatossá. Ha valakinek kedve és ideje engedi, érdemes egy kis felfedező sétát tennie Óbudán Simon Katalin könyve kíséretében.

Oldalszám: 300

Kiadási év: 2020