Révai Miklós jellegzetes alakja volt a klasszikus századforduló, a 18. és a 19. század fordulója idõszakának. Lelkes hazafi, szigorú tanár, komoly nyelvtudós, fáradhatatlan irodalomszervezõ, sokszínû költõ, kiváló tehetségû rajzoló. Olyan kiemelkedõ szellemi teljesítmények kapcsolhatók nevéhez, mint az 1790. évi akadémiai terv, amely kiindulásul szolgált az 1825-ben alapított Magyar Tudós Társaság alapszabályához, vagy 1805-ös nagy Grammaticája, amelyben helyesírásunk etimologikus elvét kijelölte, s emiatt írjuk ma is így pl.: "látja" - "láttya" helyett. Már e két példa is jól mutatja, mennyire meghatározó szereplõje a magyar kultúra történetének, ennek ellenére irodalomtörténeteinkben korabeli szerepéhez méltatlan módon a kánon perifériájára került. Ezen a helyzeten szeretne változtatni e tanulmánygyûjtemény Révai munkásságának elemzésével. Bemutatja, hogy a kiváló férfiú miként kötötte össze a 18. századi irodalmi hagyományt azokkal az új törekvésekkel, amelyek megalapozták a 19. századi, immár modernnek tekinthetõ irodalmunkat.

Tartalom:

Bevezetés

Személy és személy kapcsolata „Légy vezérem!”
Révai Miklós és Orczy Lőrinc irodalmi barátsága 25
Az ugrópont története
Révai és Kazinczy irodalmi rangsorai 40
A hagyomány folytatás híján
A tanítvány, Horvát István  62

Személy és intézmény kapcsolata A tudós társaság állapotja
Kísérlet a literátori közösség megteremtésére 81
A magány katedrája
Révai Miklós és az iskola 111

Személy és eszme kapcsolata
Nescimus hungarice - Nem tudunk magyarul
Révai Miklós és a nyelvkérdés aspektusai 141

Révai Miklós életrajza adatokban167

Bibliográfia 171

Névmutató

Oldalszám: 184

Kiadási év: 2007