A hazai irodalomtörténet-írás nemzetközileg is elismert kutatója új kötetében a régi magyar és neolatin irodalom tárgykörében írott tanulmányait állította tematikus rendbe: a tizenhárom írás a Jókai-kódextől (az első magyar nyelven írt kéziratos könyvtől) a XVIII. század végéig vizsgálja irodalmunknak azt az elfeledett, s jelentős részében még feltárásra váró vonulatát, amelyből többek között a modern magyar nyelvű líra is született. A tanulmányok olyan (részben jezsuita és piarista) szerzőkről szólnak, akik munkásságuk során hangsúlyozottan törekedtek a magyarországi és európai művelődés összehangolására, s műveik a mai olvasók számára is izgalmas, hasznos tanulságokkal szolgálnak. Szörényi a tőle megszokott alapossággal, élvezetes stílusban teszi a szélesebb olvasóközönség számára is érdekessé a tárgyalt problémakört.

Tartalom

A Jókai-kódex kérdése a Szent Ferenc-legendára vonatkozó újabb kutatások fényében
A Hunyadiak kora Michele Ricci Historia de regibus Ungariae című művében
Sylvester János: Grammatica Hungarolatina
Marin Drzic és a neolatin költészet
Estráházy Pál: A Boldogságos Szűz Mária szombatja
Faludi Ferenc irodalmi jelentősége
Nyelvrokonság, őstörténet és epika a XVIII. századi magyarországi jezsuita latin irodalomban
Ismeretlen latin jezsuita dráma Hunyadi Lászlóról
Latin költészet 1770 és 1820 között
Latin nyelvű árkádia a tizennyolcadik századi Magyarországon
Neolatin lírai költészet a XVIII. századi Magyarországon
A szegedi piaristák irodalmi tevékenysége
Palma Ferenc Károly történetírói munkássága
Utószó
A tanulmányok első megjelenési helye
Rövidítések
Névmutató

Oldalszám: 182

Kiadási év: 1999