Tánczos Vilmos: Elejtett szavak

Ezt a maga nemében egyedülálló könyvet már-már mesébe illő körülményeknek köszönhetjük.
Él csíkban egy nagyon okos szántó-vető ember, s annak van egy fia. A cseperedő legényke apja mellett megtanult kaszálni, szántani, erdőlni, szóval mindent, ami a természettel együtt élő ember létének fenntartásához fontos. Jókedvvel tanult, mert édesapja sokat mesélt, ő pedig nagyon szerette a történeteket.
A mese így folytatódik. „Előbb csak annyi fogalmazódott meg bennem, hogy én sohasem fogok úgy tudni magyarul, ahogyan ő tud − írja a könyv szerzője (mert ő a mesebeli fiúcska). − Aztán egyszer megszólalt bennem egy hang: le kellene jegyeznem mindebből valamit. Nyugtalan lettem e hangtól. S attól kezdve minden találkozásunkkor lestem a nyelvi sziporkákat, történeteket vagy szavakat.” „Mert a gyermekkori világgal együtt elfelejtjük azt a nyelvet is, amely ehhez a világértelmezéshez tartozott. Mert ez a kettő mindig együtt létezik, a világ csak a nyelvben él. Az utókor csodálkozik majd, és talán el sem hiszi, hogy mindez nem is olyan régen itt nálunk valóban létezett." (Hajdú Farkas-Zoltán)

Tánczos Vilmos: Utolsó szavak - Egy csíki székely ember halálképe

Egy őszinte és megható aparegény Tánczos Vilmos új kötetete, melynek alcíme Egy csíki székely ember halálképe. A 2008-ban megjelent nagysikerű Elejtett szavak – Egy csíki székely ember világképe című kötet naplószerű folytatása. Tényszerű leírás a gyógyíthatatlan beteg apa és fia kapcsolatáról egy székely falu igazi valóságában. A szerző tudatosan használja az ízes, lassan feledésbe merülő székely nyelvet. A fiú végig apja mellet van, a betegség kezdetétől a halálig. Kettejük párbeszéde egy sajátos világot tár az olvasó elé, egy olyan világot, melynek Tánczos Simon az utolsó szereplői közé tartozik. „...az élet és a halál erőinek egymásnak feszüléséről próbáltam írni ebben a könyvben. Megtettem, noha a keresztény vallás és a paraszti kultúra arra tanít, hogy az életet meg kell élni, nem pedig beszélni róla. És kiváltképpen nem írni róla. A leghelyesebb az, ha az ember szótlanul teszi azt, amit tennie kell. Ha él, cselekszik, hallgat és végül, amikor véget érnek a napjai, meghal. Lesznek tehát, akik megkérdezik majd, hogy miért írtam meg ezt a könyvet?” – írja a szerző a könyv előszavában.

Oldalszám: 349+444

Kiadási év: 2008, 2026