A Néprajzi Múzeum Fontes Musei Ethnographiae című sorozata 9. kötetében az egykori bukovinai magyar telepes falu, Hadikfalva falukönyvét (1799-1874) adjuk közre. A falujegyzőkönyv az Országos Levéltárban, az örményesi Fiath család iratai közt rejtőzik (P. 992). A 18. században alapított öt bukovinai magyar falu – köztük Hadikfakva – lakói alkották meg azt a közösséget és kultúrát, amelyet ma is bukovinai székelynek ismerünk. A bukovinai székelyek története ismert. A magyar közvélemény időről időre megélénkülő érdeklődéssel foglalkozott az etnikai, nyelvi és vallási szigetben élő bukovinai magyarok sorsával. Az 1880-as évektől csángó néven emlegetik őket, a mai köztudatban is így szerepelnek, a közösség tagjai azonban bukovinai székelynek, székely magyarnak vagy csak bukovinai magyarnak tartják és nevezik önmagukat. A tudományos érdeklődés főleg történelmi múltjukkal foglalkozott. Valamennyi tudósítás felfigyel kultúrájuk, nyelvük archaikus vonásaira, népköltészetük és népművészetük esztétikai értékeire. A közösség kialakulásának folyamatáról, társadalmi és gazdasági életének kezdeti szakaszairól azonban kevés forrásunk van. A szerencsés véletlen folytán megmaradt hadikfalvi falukönyv feljegyzései erről a háromnegyed évszázadnyi időről szólnak.

Tartalom

ELŐSZÓ
FORRAI IBOLYA: AZ IDŐ ÉS AZ ÍROTT EMLÉKEZET A 19. SZÁZADI HADIK FALVÁN
Az írás mint az idő rögzítésének eszköze és az emlékezet támasza
A falukönyv mint idősoros eseményregiszter és törvénytár
A faluközösség történeti ideje
A falu hétköznapi ideje. Közösségi, családi és egyéni idők
Az idő általános, hétköznapi érzékelése
Irodalom
HADIKFALVA FALUKÖNYVE
A források jegyzéke
Források (1-280)
JEGYZETEK ÉS MUTATÓK
A szövegközlés szempontjai
Rövidítések jegyzéke
Régi magyar és idegen nyelvű szavak és kifejezések
A források időrendi mutatója
Helynévmutató
Személynévmutató
MELLÉKLET

Oldalszám: 288

Kiadási év: 2006