Európa a nemzetállam és a nacionalizmus szülőhelye volt a 18. század végén, és úgy tűnt, a 20. század végén temetőjük is lesz. Ám a századvégi Európa, ahelyett, hogy túllépett volna a nemzetállamon, visszatért hozzá, aminek leglátványosabb bizonyítéka a Szovjetunió, Jugoszlávia és Csehszlovákia felbomlása és nemzeti alapon meghatározott utódállamaik létrejötte. A politikai tér nemzeti határvonalak mentén való átszervezõdése a nacionalizmus eltérõ és egyes esetekben robbanásveszélyes formáit hívta életre: a nemzeti kisebbségek autonómiára törekvõ nacionalizmusait, az otthonukat adó új államok "nemzetiesítõ" nacionalizmusait, valamint azoknak a „külsõ nemzeti hazáknak” a határokon átnyúló nacionalizmusait, amelyekhez a közös etnicitás - nem pedig az állampolgárság - alapján tartoznak. Bourdieu munkásságára és az "új institucionalista" szociológiára támaszkodva Brubaker összehasonlítja korunk és a két világháború közti idõszak nacionalizmusait, és elméleti szempontból árnyalt, történelmi vonatkozásokban gazdag képet nyújt az "Új Európa" egyik legfontosabb problémájáról.

Tartalom

Köszönetnyilvánítás
Bevezetés
Első rész
A nemzeti mivolt és a nacionalizmus újragondolása
1. A nemzeti mivolt újragondolása: a nemzet mint intézményesült forma, gyakorlati kategória és esetleges esemény
2. A nemzeti mivolt és a nemzeti kérdés a Szovjetunióban és utódállamaiban - egy institucionalista elemzés tükrében
3. Nemzeti kisebbségek, nemzetiesítő államok és anyaországok az Új Európában
Második rész
Az „Új Európa" régen és ma
4. Nemzetiesítő államok a régi és a mai „Új Európában"
5. Anyaország-nacionalizmus a weimari Németországban és a „weimari Oroszországban"
6. A birodalmak megszűnése és a népek szétválása
Bibliográfia
Mutató
Szójegyzék

Oldalszám: 218

Kiadási év: 2006