Dimitri Obolensky oxfordi professzor felvázolja, hogyan egyesítik fokozatosan a földrajzi, gazdasági és politikai kényszer-helyzetek Közép- és Kelet-Európának, valamint a Balkánnak legkülönfélébb nemzeteit a bizánci eredetű kultúrában, tudatosan is vállalt világszemléletben és közös mentalitásban. Ennek ismerete pedig a mai Közép-Kelet-Európában is nélkülözhetetlen. Cirill és Metód térítése nyomán a frissen kereszténnyé lett Bulgária, később Szerbia és Oroszország a létrejött görög-szláv egyházi kultúrával túl tud lépni a bizánci birodalommal korábban föloldhatatlan politikai és katonai ellentéteken. Együttes „nemzetközösségben” próbálják megvalósítani a birodalom integrációját, ahol az ortodox egyház és a császár egyetemes fennhatósága biztosítja az egységet. A bizánciak a birodalomban az egész oikumenét, a császárban mint a „világ urában” pedig a teremtő Isten megtestesülését akarták látni, aki az evilági realitásokat a mennyeikhez igazítva készíti elő a történelmet lezáró Isten Országát.

Tartalom

Térképek jegyzéke
Előszó
Bevezetés
1.Földrajz áttekintés
2. Barbárok a Balkánon
3. A Balkán a 9. században: Bizánc elvirágzása
4. A Balkán a 10. században: A birodalmi eszme válsága
5. Bizánc és Kelet-Közép-Európa
6. A Fekete-tengeri partvidék, az eurázsiai sztyeppe és Oroszország
7. A Nemzetközösség kötelékei
8. Bizánc és Kelet-Európa a középkor végén
9. A kultúra áramlásának tényezői
10.Vallás és jog
Zárszó
Rövidítések
Jegyzetek
Irodalomjegyzék
Mutató

Oldalszám: 535

Kiadási év: 1999