Néhány gondolat Tóth Mikéről és legfontosabb ásványtani művéről:
A történelmi Magyarország ásványairól ez az egyetlen magyar nyelvű monográfia készült. Szerzője Tóth Mike (1838-1932) kalocsai szerzetes-tanár, aki a jezsuiták kalocsai gimnáziumában 1861 és 1918 között természetrajzot (többek között ásványtant is) és természettant (fizikát) tanított.
Tóth Mike 1838-ban született a Mátészalka melletti Őr községben. A gimnáziumot Ungváron végezte el és 1854-ben lépett be a jezsuita rendbe. Az akkori Habsburg Birodalom számos városában megfordult tanulmányai és rendi munkássága során (Nagyszombat, Kalksburg, Baumgarten, Pozsony). 1861-ben került először Kalocsára, itt kezdte el oktatni a természettant és természetrajzot. Kalocsán tanított 1918-ig, amikor rövid időre a szatmári gimnázium élére került. 1925-ben visszahelyezték Kalocsára, ahol 1932-ben hunyt el. Pályája során mindvégig vasszorgalmú, meggyőződéses tanár volt, akinek érdemeit mind az egyház, mind az állam elismerte. Tagja volt a Királyi Magyar Természettudományi Társulatnak és a Szent István Akadémiának. További ásványtani vonatkozású művei: Az ásványok és az élet (Kalocsa, 1903); A kalocsai főgimnázium ásványtára (1908); Az összes ásványok jegyzéke és rövid jellemzése (kéziratban). Jelen főművén - amint azt az előszóban írja - hozzávetőleg húsz esztendőn keresztül dolgozott. Az adatgyűjtés során végignézte a legnagyobb hazai és osztrák gyűjteményeket, de járt például a londoni múzeumokban is. Terepi útjai során fölkereste a legfontosabb bányahelyeket és ásványlelőhelyeket, hogy friss információkat szerezzen.
A mű szerkezetében Viktor von Zepharovich - akkoriban már második köteténél tartó - „Mineralogisches Lexicon für das Kaiserthum Österreich” című ásványtopográfíáját követi. A bevezetés után számozott irodalomjegyzék található. Az irodalmi hivatkozások Agricola 16. századi klasszikus művével indulnak és az 1881-ben megjelentekkel (az akkori legújabbakkal) végződnek. Tóth egyrészt mindazon önálló műveket idézi, melyekben a hazai ásványokkal kapcsolatos adatokra lelt, másrészt fölsorolja azon folyóiratokat, amelyeket az adatgyűjtés során haszonnal forgatott. Az irodalomjegyzék után ábécérendben tárgyalja az ásványokat. Az ásványtani rész írásához - egy megjegyzése szerint - alapvetően Szabó József Ásványtanát vette alapul. (Tekintettel arra, hogy a könyv megjelenése óta jelentősen megváltozott az ásványok nevezéktana, az utószó után, az ásványnév-magyarázóban közöljük a kötetben szereplő ásványfajok jelenlegi hivatalos elnevezéseit is.) Az egyes fajokon belül a lelőhelyeket a 35. oldalon található fölsorolásnak megfelelően vármegyék szerint, a Kárpátok ívét nyugatról kelet felé követve tárgyalja (Pozsonytól Orsováig), majd a Dunántúlon át a mai Burgenlandig jutva, végül az Alföldre visszakanyarodva fejezi be. A település neve után - ha ki tudta nyomozni - általában a közelebbi lelőhelyet is jelzi (táró, hegy stb.). A kötet jobb használhatósága érdekében - figyelembe véve, hogy az egykori lelőhelynevek nagyobb része jelenleg nem hivatalos név - készítettünk egy lelőhelymagyarázót is, amely úgyszintén az utószó után található meg. Amint a kötet alcíme jelzi - „különös tekintettel termőhelyeik megállapítására” - Tóth Mike nagy gonddal törekedett arra, hogy minden szakirodalmi, gyűjteményi, illetve terepi adat alapján megállapítható lelőhelyet idézzen művében. Minden egyes rövid leírás után közli, hogy az információ honnan származik. Elképzelhetjük, hogy egy-egy ritkább adat mennyi nyomozást kívánt a szerzőtől. A minden elérhető lelőhelyre kiterjedő adatgyűjtést és a hozzá tartozó hivatkozásokat tekintjük a kötet messze legnagyobb értékének. Ennek következménye viszont a mű leginkább szembetűnő gyengéje is, hiszen Tóth nem kezelte eléggé kritikusan a különböző szakirodalmi forrásokból és gyűjteményekből átvett adatokat. Annak ellenére, hogy sokszor (amint egy-egy megjegyzése bizonyítja) komoly aggályai voltak bizonyos meghatározásokkal, adatokkal szemben, gyakorlatilag minden információt fölhasznált. így sok, másoktól származó téves adat is megtalálható könyvében. Nem igazán tekintette a kötet céljának, nem is igen volt rá lehetősége, hogy az egyes szerzők által - sokszor mindennemű vizsgálat nélkül - közölt adatokat kritikailag értékelje, az említett ásványokat újravizsgálja. Erdély területére vonatkozóan Koch Antal (kora szintjén) ugyan elvégezte ezt a munkát, megtette a szükséges helyesbítéseket (Erdély ásványainak kritikai átnézete, 1885, Kolozsvár), a többi területre nézve azonban senki sem készített ilyen jellegű, szisztematikus áttekintést. Magunk is csak a kötetben található ritkább ásványokra vonatkozóan közlünk az utószó végén egy összeállítást, amelyben sorra vesszük azon fajokat, melyek jelenlétét bizonytalannak tartjuk, egyrészt az eredeti közlés hiányosságai miatt, másrészt azért, mert egyetlen dokumentált példányuk sem található az általunk 19. századi kárpáti ásványokban leggazdagabbnak tartott gyűjteményekben. Ezzel együtt Tóth Mike könyve örökbecsű a magyar ásványtan történetében. Adatgazdagságának köszönhetően minden időben nélkülözhetetlen forrásmunka lesz mindenki számára, aki a Kárpátövezet ásványaival akar foglalkozni.

Bükkszentkereszt - Miskolc, 2000. január

Oldalszám: 565

Kiadási év: 2000