Nauru több mint kétszáz évvel ezelőtt a "Kellemes sziget" nevet kapta az első arra járó európaiaktól szépsége, természeti gazdagsága és lakóinak szívélyessége miatt. Hamarosan azonban azt is fölfedezték, hogy ez a hely a világ egyik leggazdagabb foszfátlelőhelye, így aztán a földet kifosztották, a foszfátot kitermelték és eladták, a helyiek kultúráját pedig gyökeresen felszámolták. A fantasztikus gazdagság ígéretével megvesztegetett naurui kultúra része lett a globális piacgazdaságnak. Alig egy évszázad alatt a biológiai sokféleséggel megáldott sziget tönkrebányászott pusztasággá vált, amelynek tízezer lakosa ma teljes mértékben a külvilágra van utalva.
A mindenéből kiforgatott csendes-óceáni nép sorsa mintegy szimbóluma bolygónk sorsának. Tudományos és technikai rendszerünk látszólag bevált, valójában ha az eddigi gyakorlatot folytatjuk összeomlással fenyeget. Azt a fajta tudást kellene mozgósítanunk, amely megteremti a fenntartható létezést - ahogy függetlenségének kivívása óta Nauru népe is ezt teszi.

Tartalom

Köszönetnyilvánítás    
Bevezetés    
Kellemes sziget    
A haladás eléri Naurut    
Nauru árnyéka    
A biológiai sokféleség (biodiverzitás) csökkenése    
Túlnépesedés    
Éghajlatváltozás    
Az élet mítoszokra épül    
Ausztrália őslakói    
A Kalahári !kungjai    
Rapa Nui    
Grönland norvégjai    
Ladakh népe    
A tudomány mint mítosz    
Egy csótányt szeretni    
A piac: úr vagy szolga?    
A valóság ábrándja    
Hogyan tovább?    
A piac és az energia    
A több - kevesebb    
Meg tudunk-e változni?    
Zárszó    
Jegyzetek    
Név- és tárgymutató

Oldalszám: 205

Kiadási év: 2002