A matyóság a későn, a 18-19. században megformálódott magyar néprajzi csoportok közé tartozik. Elsősorban a jelentős mezőváros, Mezőkövesd népességét foglalja magába, bár a helyi hagyomány matyónak tartja a két szomszédos falu, Tárd és Szentistván népét is. Maga a „matyó” elnevezés eredete kérdéses: vélhetően a református tömbbe ékelődött, az ellenreformáció hatására katolikussá lett csoport megjelölésére szolgált már a 19. század elejének nyelvhasználatában is. Nem bizonyítható a helyi néphagyományban élénken élő vélekedés, mely a Mátyás királytól kapott mezővárosi kiváltságok okán, a Mátyás személynév becéző formájából származtatja a matyók elnevezését.

Az egyéni arculatú néprajzi csoport kialakulásában a török kiűzését követő, 18. századi gazdasági reorganizáció, az erőteljes demográfiai növekedés, valamint a 19. század elejétől érvényesülő mezőgazdasági konjunktúra játszott alapvető szerepet. Erősítette mindezt Mezőkövesd mezővárosi jogállása is. A matyóság 18-19. században lezajló kulturális különválásához hozzájárult még, hogy a népesség lényegében egységesen római katolikus volt. A sajátos, zárt mezővárosi társadalom megerősödése azonban a dél-borsodi Mezőség és a Bükkalja településeivel szoros gazdasági kapcsolatrendszerben zajlott.

A matyóság az 1800-as évek végétől a tradicionális magyar népi műveltség egyik reprezentáns csoportja. Mezőkövesd hagyományos kultúrájának közismertté válásában kiemelt szerepet kapott a matyó népművészet: főleg a színpompás hímzés és az annak felhasználásával megformálódott népviselet. A karakteres ruházat, a rendkívül díszes ünneplő női és férfi öltözet kialakulása, történeti fejlődése párhuzamos volt a magyar népművészet stíluskorszakainak változásával. A gyári kelmék, textíliák elterjedésével a 19. század második felében vált alkalmassá a viselet, főleg a nők ruházata, egy-egy táj, település öltözködéskultúrájának megformálására, valamint a különböző ünnepi alkalmak, az életkorok és a társadalmi státus érzékeltetésére. A szabadrajzú hímzés felhasználásával kiszínesedő matyó ünnepi ruházat a magyar viseleti kultúra egyik leglátványosabb részét képezi.

A kiállítás - helyi és szakmai igényeknek megfelelve - a matyó népművészetet állítja középpontba, érzékeltetve annak történeti korszakait, s összefüggéseit a társadalom és a műveltség történeti folyamataival.

Oldalszám: 32

Kiadási év: 2006