A kötet témája és módszere a kommunikációelmélet, a nyelvtudomány, a néprajztudomány, a kulturális antropológia és a vallástudomány határain mozog. Arról az általános, emberi, de kultúránként és vallásonként különböző formában megmutatkozó jelenségről szól, ahogy az ember kapcsolatot teremt a természetfölötti hatalommal vagy hatalmakkal, erőkkel. Ezt a jelenséget nevezi a szerző szakrális kommunikációnak.
Ez a könyv második kiadása. Eredeti célja az volt, hogy felhívja a figyelmet a szakrális kommunikáció jelenségére, javaslatot tegyen elméletének kidolgozására, és a népi imákról szóló részfejezettel hozzájáruljon a szakrális kommunikáció általános elméletéhez valamint az empirikus vallásantropológiai módszerekkel történő imakutatáshoz. A könyv nemcsak elérte eredeti céljait, hanem újszerűségével, interdiszciplináris nyitottságával serkentően és megtermékenyítően hatott a hazai kutatásokra. Mára egyetemi tananyag és sokat hivatkozott mű lett. 

Előszó a második kiadáshoz
Bevezetés
A kommunikáció kutatása a vallási jelenségekkel kapcsolatban
Vallás és kommunikáció
A vallás definiálásához
A kommunikáció mint definíciómeghatározó
A kommunikációs felfogás alapja
Interakció és vallásdefiníció
Rituális beszéd, vallásos nyelvhasználat
A rituális nyelvhasználat pcrformatív megközelítése
Formalizált beszéd - hétköznapi beszéd
Az imáról
Az ima mint szöveg
Az ima mint tárgy
Az ima mint aktus
Az archaikus népi imádságról
Az „archaikus népi imádság”
Az archaikus népi imádságok sajátosságai szintaktikai szinten
Nyelvészeti pragmatikai megközelítés
Az előadás körülményei
Autokommunikáció
A szakrális kommunikáció modelljéhez
Az empirikus kutatás módszerei
Kérdések
A megismerés nehézségei
Nyelv, világ, jelentés
Egy ember vallásossága
Indoklás
Élettörténeti körülmények
Módszertani kérdések
Az interjú
Értelmezési kísérlet
Összefoglalás
Utószó
Bibliográfia

Oldalszám: 167

Kiadási év: 2011