Mit jelent az a napjainkban gyakran hallható kijelentés, miszerint a világunkról szerzett vagy szerezhető ismeretek közvetett jellegűek. Ha a történetíró munkájára gondolunk, ez már első pillantásra is nyilvánvaló. Ő ugyanis maradéktalanul ki van szolgáltatva a közvetlen tapasztalatból számára hozzáférhetetlen valóság fennmaradt nyomainak, a történeti forrásoknak. A 19. században szakszerűsödő történetírás az írott források vizsgálatát helyezte a történetírói munka középpontjába, ami azóta is megszabja a szabályszerű történeti kutatás  kívánatos menetét. Nem árt tehát tudatosítani, hogy a források – a valóság eme nyelvi kifejeződései –  maguk is puszta értelmezések. A "minden csak szöveg" közismert felfogása arra utal, hogy a múlt történetírói elbeszélése nem valamiféle utánzás (rekonstrukció), hanem teremtés, konstruálás is egyúttal.

Tartalom

Bevezetés
A kultikus múlt
Az irodalmi kultuszkutatás dilemái
Politikai kultusz - vezérkultusz (identitás- és közvéleményteremtés)
Modernitás és hagyomány a nagyvárosi múltban
A múlt kollektív emlékezete
Kommemoratív emlékezet és történelmi igazolás
A Habsburg-múlt emlékezeti kánonjai
Nemzeti identitás - identitáspolitika
'56-os menekültek emlékező stratégiái
Az '56-mítosz, az emlékezet tere
A Kádár-kor a kollektív emlékezetben
A múlt történetírói diskurzusa
A megtapasztalt és elbeszélt múlt
Hamis és igaz a történelemben
Elbeszélhető-e egy csata hiteles története? Metatörténeti megfontolások
Kontextus és kontextualizáció a történetírásban
Történelem és regény: a történelmi regény
A mai magyar történetírás dilemmái

Oldalszám: 297

Kiadási év: 2007