"A kelet-közép-európai szobrászat legújabb fejezetét az õ nevével lehetne kezdeni." – összegezte véleményét Szervátiusz Tibor mûvészetérõl Solymár István, a Magyar Nemzeti Galéria volt fõigazgatója.
S õt is idézi összefoglaló elemzõ írásában Lisztóczky László, a neves mûvelõdéstörténész, majd így folytatja: "Szervátiusz Tibor mûvészete azt az igazságot illusztrálja, hogy a nemzeti hagyományok legõsibb és legmélyebb rétegeibe való alámerülés nem provincializmushoz vezet, ellenkezõleg: szükségszerû feltétele és lépcsõfoka az egyetemességnek… A nép tiszta álmához lehajló egyetemesség szólal meg Bartók zenéjében, népi és egyetemes korrelatív egységérõl beszélnek ékesszólóan Szervátiusz Tibor alkotásai."
A Kossuth-díjas szobrászmûvész 80. születésnapjára megjelenõ monográfiában a fent idézett szerzõ mellett megszólal a nagy tudású, elkötelezett mûvészettörténész: Losonci Miklós, Sándor András, s a neves õstörténész, régész: Bakay Kornél is.
Elõszót a kisebbségi sors ismerõje, a felvidéki születésû Duray Miklós írt az erdélyi születésû szobrász könyvébe, hiszen õ is tudja, hogy "a legszörnyûbb börtön az idegenek bitorolta szülõföld."
Szervátiusz Tibor élete és munkássága szárnyalóan nagy ívû, magyar-féltõ versre ihlette a jeles költõt: Döbrentei Kornélt.
A kötetben szereplõ 128 színes és fekete-fehér kép, s a monográfia katalógusai teljes képet adnak Szervátiusz Tibor szobrászatáról. De nemcsak szellemi élményt nyújt a könyvet kézbe vevõ olvasónak e mû, hanem esztétikait is.

Oldalszám: 144

Kiadási év: 2009