
Nincs termék a kosárban!
Nincs készleten
A néptáncok kutatása a néprajzi tudományok egyik legfiatalabb ága. A köztudatban a magyar tánckultúráról igen kevés, lényegében csak a csárdásra szorítkozó ismeret él. Pedig a magyar néptánc számos történeti stílusréteget és kifejezésbeli variációt rejt magában, melyek között ott találjuk a régi énekes leánykörtáncokat, a fegyvertánc elemeit őrző pásztórtáncokat, az ugrós legénytáncokat, valamint a reneszánsz óta kifejlődött régi páros táncok típusait. Ezeket a régi táncfajtákat a XVIII. század óta olyan új stílusú táncok — a verbunkosok és a csárdás -váltották fel, melyek a magyar nemzeti karakter jellegzetes kifejezőivé váltak.
Martin György könyve a történeti anyagon kívül a magyar tánckincs földrajzi tagozódását, a táncdialektusok jellegzetességeit is bemutatja.
Itt kerül sor a különböző alkalmi táncok, például a lakodalmi osztótánc, a menyasszonyfektető gyertyástánc, a céhes eredetű bodnártánc és a nyugati eredetű folklorizált polgári társastáncok leírására.
A szöveget 38 fekete-fehér és 16 színes kép illusztrálja.
Tartalom
A néptánckutatás célja és története
Néptáncaink és az európai népi tánckultúrák
A régi táncfajták
A leánykörtánc
A pásztorkörtánc
Az ugrós, legányes táncok
A régi páros táncok
Az új magyar táncstílus
A verbunk
A csárdás
A magyar táncdialektusok
A Duna-vidék
A Tisza-vidék
Erdély
Bibliográfia
Határon túli helységek jegyzéke
A képek jegyzéke
A színes táblák jegyzéke
Képek
Oldalszám: 74+32 képek
Kiadási év: 1974