Amikor a reneszánsz fénykorának három legnagyobb alakját sorolják fel, Leonardo da Vinci és Michelangelo után hagyományosan Raffaello következik, a grácia és a harmónia eszményi mestere. Különösen azért magasztalják, mert a legkomplexebb narratívákat és filozófiai fogalmakat is képes figurálisán ábrázolni. Művészetének értékelésekor azonban kevesebb figyelmet szentelnek arra az átütő erejű készségére, amellyel a vallásos érzület bemutatására képes.
A Raffaello látomásai két tanulmányát Arasse 20 év különbséggel írta, az első a képben a látnok és a látomás viszonyát vizsgálja, míg a Sixtusi Madonna esetén a mű egésze tekinthető látomásnak, ahol a látnok maga a néző, aki Raffaello szerint az oltár előtt álló hívő.
Képet nézni Dániel Arasse segítségével mindig a „figuratív gondolat" avagy a „figuratív szövedék" megfejtésének kalandja. Jelen kötet immár a negyedik, amely a kiadó gondozásában eljut az olvasókhoz.

Tartalom

Előszó
Extázis és mennyei látomás a reneszánsz fénykorában
Raffaello négy képe
Újplatonikus szemlélődés
Az ellenállhatatlan isteni robbanás
Róma, 1517
A nézelődő angyal
A Sixtusi Madonna és Walter Benjámin
Kultikus kiállítások
A nézelődő angyal

Oldalszám: 164

Kiadási év: 2013