Ez az elsõ átfogó mû a történelmi Magyarország zsinagógaépítészetérõl az 1782 és 1918 közötti idõszakból. Franz Rosenzweig és Martin Buber dialogikus filozófiájára, több száz dokumentált, illetve még létezõ zsinagógára alapozva elveti a hagyományos stílustörténeti megközelítést. Egy nyolc kritériumot felölelõ mátrix segítségével - alaprajz, szerkezet és építõanyagok, belsõ és külsõ díszítés, méret, tömegképzés, valamint a közvetlen környezettel illetve a városkép egészével folytatott építészeti dialógus - új alapokra helyezi a zsinagógák fejlõdéstörténetét és tipológiáját. Az alapvetõen építészeti könyv így meghaladja e diszciplínát: a zsinagógák elemzésével értékrendet, identitást, vágyakat fed fel, és a diaszpórai zsidó lét nehezen megragadható lényegére vet fényt. Ezen felül a zsinagógákat a településhez, nemzeti kultúrához való kötõdés emlékmûveiként is értelmezi, amelyekkel a neológ zsidó közösségek az örök vándorlást óhajtották feltartóztatni.

Oldalszám: 

Kiadási év: 2011