Édesapja asztalosműhelyében tanoncként, majd segédként tanulta a mesterséget. 1948-ban mester képesítéssel végzett az Újpesti Felsőipariskola Faipari tagozatán, majd ezt követően a Magyar Iparművészeti Főiskolán diplomázott (1953), mit belsőépítész-bútortervező. Szaktanárai, mesterei: Kaesz Gyula, Juhász László, Németh István, Hornicsek László voltak. 22 éven át a Középülettervező Vállalat, majd az ebből alakult Kereskedelmi Tervező Iroda munkatársa, majd osztályvezetője. 1975-88 között a Magyar Iparművészeti Főiskola egyetemi docense, a Faipari formatervező Stúdió vezetője. A szakmai közélet aktív résztvevője: a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének tagja, majd tíz évig választott főtitkára, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (MAOE) Iparművész Tagozatának (1996-1999), majd Belsőépítész Tagozatának (1999-2002) vezetője. 1997-ben szervezésében valósult meg a Belsőépítészek Országos Tanácskozása Zsennyén, amely szakmai konferencia azóta hagyománnyá vált. Kiemelkedő alkotói tevékenységét, 1962-ben és 1974-ben is Munkácsy Mihány-díjjal, 2003-ban a MAOE Iparművészeti Alkotói Nagydíjával ismerték el.

Tartalom

Előszó helyett
Mikó Sándorról
Cikkek
Gerencsér Miklós: Honnan indult a vonat Rómába?
Frank János: Mikó Sándornál
Perneczky Géza: Fiatal építőművészek
Fekete Judit: Tárlat, terített asztal
Slézia József: Interjú Mikó Sándor belsőépítésszel
Bánáti János: Magyar belsőépítészek V. országos találkozója
Mezei Gábor: Elfogult sorok Mikó Sándor belsőépítészről
Feledy Balázs: Tradíció és innováció
Tóta József: Előttünk a múltunk
Mikó Sándor válogatott munkái
Rózsahegyi György: Megnyílt a Royal Nagyszálló
Bedécs Sándor: Amigo kávébár és Rondella borozó
Mikó Sándor életrajza

Oldalszám: 111

Kiadási év: 2011