A klasszicizmus, a XVIII. század, a felvilágosodás művészete, nevét az antikvitás iránti érdeklődéséről kapta. Művészek és tudósok klasszikus témákhoz és formákhoz fordultak, régészeti ásatásokat folytattak, a művelt vagy műveltségre vágyó emberek Itáliába, Görögországba utaztak, hogy saját szemükkel láthassák az ókor csodáit. Ez volt az a kor, amikor az ókor erkölcsei váltak példaadóvá, a szülők gyermekeiket Brutusnak, Szolónnak nevezték el, a nők antikos ruhákban pompáztak. Nem egyszerűen művészeti mozgalom volt, hanem az élet egészét átható hit, szinte vallás. A klasszicizmus a régiekhez fordult, mégis meglepően modern művészetet szült. Ledoux és Boullée tiszta, geometrikus formákból álló építészete éppúgy a kor terméke, mint Goethe életműve, Voltaire iróniája, az enciklopédisták könyörtelen racionalizmusa, Canova erotikus szobrai.
A kötet szerzője, Hugh Honour egyszerre művészettörténész és kultúrtörténész. A korszak irodalmát, művészetét, gondolatvilágát ábrázolja, de attól sem riad vissza, hogy pletykáljon, szórakoztasson, egy-egy kikezdhetetlen tekintély magánéletéről beszéljen.

Tartalom

Köszönetnyilvánítás    
Bevezetés    
Az antikvitás és a klasszicizmus    
Érzelmi fordulat    
A művészetek újjászületése    
Az antikvitás-kép    
Herculaneum és Pompeji    
Piranesi és Winckelmann    
Homérosz    
Művészet és forradalom    
Művészet és politika    
Nevelés    
Művészek és műpártolók    
Az eszmény    
A természet és az eszmény    
A klasszicista akt    
Ha az értelem az építész    
Az érzékenység és a fenséges    
Érzelem és érzékenység    
A klasszicista halálmód    
A klasszicista táj    
Epilógus    
Az empire    
A klasszicizmus és a romantika    
A képek jegyzéke    
Válogatott irodalom

Oldalszám: 201

Kiadási év: 1991