"Már az Arany ártatlan idő, tsak hiribe van fel." - gondolta a péceli kastély dísztermének kifestési programját megtervező Ráday Gedeon, saját korából visszatekintve a múltra. Saját világunkból szemlélve a Ráday-család büszkeségeként felépült, a történelem viharaiban megtépázott kastélyt, ezt érezzük mi is. Az épület romlásával egyetemben fényüket vesztették a Rádayak is. Úgy tűnhet, hogy ez a XVII-XIX. században jelentős kulturális értékek létrehozásában közreműködő, a magyar művelődést nemzedékeken keresztül támogató família is minden teljesítményével együtt kihullik az idő könyörtelen rostáján. Aki a kastély és a valamikor benne lakók sorsát, utóéletét némiképpen figyelemmel kísérte, most örömmel látja, hogy a II. világháború után méltatlan utódok kezébe került, kifosztottságában is imponáló épületegyüttes végre hozzáértő, arra hivatott intézmény gondjaira bízatott, és megindult a múlt nagy korszakának rekonstrukciója.

Tartalom

Bevezető
Berecz Ágnes: Középnemesi barokk életmód a Ráday-család levelezése alapján (1750-1779)
Lángi József: A péceli Ráday-kastély falképei
Berecz Ágnes: Képes beszéd a falakon
Válogatott bibliográfia
Képjegyzék
Képek

Oldalszám: 180

Kiadási év: 2003