A külföldi intézetek, tanszékek és lektorátusok szerepe a magyar kuturális külpolitika történetében
I. Az I. világháború előtti időszak és a berlini mintaintézetek
II. Bécs és a magyar kulturális külpolitika

Modern ​értelemben vett magyar kulturális külpolitikáról az első világháború utáni időszaktól beszélhetünk. Ez kezdetben az igencsak szűk mozgásterű klasszikus diplomácia egyik pótlékaként, a későbbiekben pedig annak hatékony segítőjeként fontos szerepet játszott és játszik a magyar kultúra külföldi megismertetésében és a tehetséges fiatalok külföldi továbbképzésének szervezésében. Két fő területe a magyar állam által alapított külföldi magyar intézetek, illetve a külföldi országok egyetemein létrehozott magyar (vonatkozású tárgyakat is oktató) tanszékek és lektorátusok hálózata.
Ujváry Gábor magyar, osztrák és német levéltárak és kézirattárak anyagait is fölhasználva kutatja e napjainkban is komoly érdeklődést kiváltó intézményrendszer múltját. Összefoglalójának első kötetében a magyar kulturális külpolitika előzményeit, két világháború közötti fontosabb eseményeit, a római, a konstantinápolyi magyar intézetek, a berlini egyetem magyar tanszékének és az ottani Collegium Hungaricumnak a történetét mutatja be.

Tartalom I. kötet

Előszó
Bevezetés
A kutatás nehézségei
A kezdetek - a dualizmus kora
Fraknói Vilmos Római Magyar Történeti Intézete
A Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet
A magyar mint idegen nyelv oktatása az I. világháborúig
A magyar kultúrpolitika és a két világháború közötti magyar intézetek és tanszékek alapítása
A magyar kultúrpolitika
A magyar kulturális külpolitika berlini mintaintézménye: az egyetem Magyar Intézete
A Magyar Intézet alapítása
Az intézet kiadványai és könyvtára (Kitérő: Szekfű Gyula és Gragger Róbert).
Az intézet diákjai és tanárai
A német tanársegédek (Kitérő: A Magyar történet fordítása)
Gragger Róbert, Klebelsberg Kuno és Carl Heinrich Becker baráti háromszöge A magyar-német kapcsolatok baráti szemüvegen keresztül
A „tudós kolostor”: a berlini Collegium Hungaricum
A Collegium Hungaricum alapítása és otthona(i)
A Magyar Intézet és a Collegium Hungaricum vezetői
A Collegium Hungaricum anyagi alapja, szervezete és a „haszonélvezők”: az ösztöndíjasok
Névmutató

Bécs a magyar-osztrák kulturális és tudományos érintkezésnek már a középkor óta kitüntetett helyszíne volt. A 20. században is meghatározóak voltak a császárvárosban a magyar történelmi kutatások és a tehetséges magyar fiatalok sokféle más területen történő továbbképzése. Emiatt jött létre 1920-ban a Bécsi Magyar Történeti Intézet, majd 1924-ben a Collegium Hungaricum. A kulturális kölcsönhatások több évszázados múltra visszatekintő összefoglalásán túl ennek a két intézménynek az 1970-es évekig tartó históriájával foglalkozik Ujváry Gábor külföldi magyar intézetek történetét bemutató sorozatának második kötete.

Tartalom II. kötet

Kapcsolattörténeti előzmények
Bécs és Magyarország kulturális, gazdasági és politikai összeköttetései
Tudománypolitikai előzmények
Magyar történészek, levéltárosok a bécsi központi archívumokban.
Klebelsberg Kuno bécsi tervei és a magyar történettudomány a Monarchia végóráiban.
A Bécsi Magyar Történeti Intézet alapításának körülményei
Ösztöndíjasok történelmi helyszínen - a Testőrpalota
Az intézet és a nagypolitika: az Ausztria és Magyarország közötti kapcsolatok
Az intézetek otthonának bővülése és szervezete
A Történeti Intézet és a Collegium Hungaricum igazgatói
A bécsi intézetek támogatása
Az anyagi és a levéltári források fölhasználói: az ösztöndíjasok
A Történeti Intézet és a Collegium Hungaricum tudományos eredményei és programjai
Az intézetek 1945-1963 között
Kitekintés: a Collegium Hungaricum új épületében (1963-)
Adattár
Névmutató

Oldalszám: 303+359

Kiadási év: 2013, 2017