Az Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal 1893. évi „czigányösszeírása” és a szórványosan rendelkezésre álló források rávilágítanak arra, hogy a cigányzenészek nagyrészt a települések belterületén, a nem cigány lakosság között éltek. Sőt, az sem számított ritkaságnak, hogy jelentős vagyont vagy kapcsolati tőkét halmoztak volna fel. Részben a cigánymuzsikusok meghatározó személyiségeinek kedvező társadalmi helyzete tette lehetővé, hogy a huszadik század első felében egyesületeket hozzanak létre és folyóiratokat alapítsanak. A cigányzenészek múltjának e szeletéről az első átfogó forráskiadvány 2019-ben látott napvilágot, mely a Magyar Cigányzenészek Országos Egyesületének és a Magyar Cigányzenészek Országos Szövetségének a levéltári és sajtóforrásait dolgozta fel a két világháború közötti időszakból merítve. Jelen kötet az imént említett szervezetek előzményeit tárja fel a boldog békeidők Magyarországán. Nevezetesen a Magyar Cigányzenészek Országos Szövetségének a tervezetét és a Magyar Czigányzenészek Egyesületét.

ELőszó
BEVEZETÉS
Cigányzenészek mozgalma a boldog békeidők Magyarországán
SZERKESZTŐSÉG
„...a nagyobb cigányprímások elhúzódnak minden cigányügytől..."
MOZGALOM
„...nem lehetne-e az egyesületnek némi segélyre is kilátása..."
ÜGYNÖKSÉG
„...maradjon meg az ő régi krumpli ügynöki mesterségénél..."
NÉLKÜLÖZÉS
„...kevés a fóka, sok az eszkimó..:'
NÓTAPÁLYÁZAT
„...a pályázatok nagy része a papírkosárba vándorolt..."
PRÍMÁSVERSENY
„....Blau Mimdiné szereti a Lacit..:'
JÓZSEF FŐHERCEG
„...magas megjelenését kilátásba helyezni méltóztatott..."
RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE
NÉVMUTATÓ