A késő reneszánsz, a reformáció korának retorikai-poétikai rendszerei oly kiterjedt tudományelméleti szerepet játszottak, hogy vizsgálatuk Szenei Molnár Albert életművében jelentős fölismerésekre és eredményekre vezethet. A reformáció nyelvszemlélete kettős meghatározottságú: az anyanyelvnek alkalmasnak kell lennie a Szentírás anyanyelvre fordítására és ennek összes konfesszionális-kulturális-liturgikus funkciójára, alkalmasnak kell lennie annak a retorikai-poétikai kultúrának a hordozására, amelyet az antikvitásban teremtett meg a görög-latin műveltség és újított meg a reneszánsz. E kettős meghatározottság alapvetően áthatotta Szenei Molnár Albert műveit is.
A szerző további lényeges értelmező szempontja a kultúrantropológiai távlat, a kulturális emlékezet bevonása az életmű vizsgálatába.

Oldalszám: 360

Kiadási év: 2009