"A világon a legnehezebb színjáték a természetes viselkedés", állapítja meg az antológia címadó elbeszélésének hõsnõje, aki mûszerelmeskedéseit egy mûvárosban metafizikai mûmagyarázatokkal igyekszik okadatolni. Ennél talán csak a természetes írás a nehezebb, kivált, ha novelláról van szó, ami Graham Greene szerint a legnehezebb mûfaj. Kötetünk huszonegy szerzõje számára sem lehetett könnyû ellenállni a csábításnak, hogy valamelyik posztmodern irányzat , az öncélú formai kísérletezgetés felé orientálódjanak. Ezek a jórészt fiatal írók már nem dühösek, nem lázadók, nem törõdnek irodalmon kívüli szempontokkal: rájöttek - úgy is, mint fiatalok -, hogy az idõ titkánál, a szexnél vagy a nõi irracionalitásnál aligha van fontosabb és izgalmasabb kérdés. És rájöttek arra is, vagy inkább józan eszük azt diktálta, hogy az angol novella tradícióihoz ragaszkodni nemcsak dicséretes, hanem a legcélravezetõbb is: a jól épített történettel, a fordulatos meseszövéssel, a kiváló helyzet- és jellemrajzzal, a múltat és jelent, régit és újat, a hagyományt és újítást ellenpontozva egyesítõ, fanyar humorral átitatott elbeszélésekkel semmi nem veheti föl a versenyt. Tudják ezt az antológia ismert és ismeretlen, született angol és bevándorló szerzõi egyaránt, azok is, akik Angliában nevelkedtek, és azok is, akik a világ más tájain - ezért olyan üdítõen színes és változatos olvasmány a Test és tükör.

Oldalszám: 402

Kiadási év: 1992