1953-ban járunk. A 24 éves Nicolas Bouvier kétéves utazásra indul barátjával, a grafikus Thierry Vernet-vel. Jugoszlávián keresztül, Görög- és Törökországot érintve Iránba és Afganisztánba szeretnének eljutni...
„Nicolas Bouvier különös fajtája az író-utazónak. Nemcsak mert svájci létére is megmaradt nomádnak, mintha nyughatatlan vándorló életével is tiltakozna a hazájára ragasztott közhelyek ellen; azért is, mert ő az utazásban mindig is iskolát látott, de nem a gazdagodásnak, hanem – ha lehet azt mondani – az elszegényedésnek az iskoláját. Bouvier-nek az utazás tanította meg, hogy az életben mi nélkülözhető és mi nem. Ahogyan a fáradt utazó az út szélére dobálja a fölösleges holmikat, úgy szabadult meg ő is előítéleteitől, jellegzetesen európai önhittségétől, gőgjétől és én-központúságától.”
(Ádám Péter)
Bouvier, aki nagymestere a költői prózának, biztos kézzel vázolja fel portréit, választja meg a színeket. A Világunk járása, Kerouac Országútonjának svájci változataként, ma már az útikönyvírók bibliája, olyan mű, amely visszaszerezte irodalmi rangját az útleírás műfajának.
(Le Matricule des Anges)

Oldalszám: 480

Kiadási év: 2013