Ez a könyv emléket állít a mai Pápa közigazgatási területén évszázadokon át működő, a várossal közel egyidős iparágnak, a malomiparnak. Olvashatjuk, hogy 1187 után a zirci apátság malmokat kapott királyától a Tapolcán. 1251-ben IV. Béla király oklevéllel erősítette meg a bakonybéli apátság „szent-istváni privilégiumát", benne a Tapolcán levő malmaival. A város utóbbi nyolc évszázados történetét követve, a tapolcafői forrástól a város északi határáig ötvenhét vízimalom létezését sikerült feltárni hiteles dokumentumok alapján. Az ismertté vált vízimalmok történetéről, azok működéséről, a molnár-mesterségről, molnárok életéről és a pápai molnár céhről szól a könyv. A malmok lokalizálása során megismerkedhetünk városunk középkori településszerkezetével, valamint az ismert malmok tulajdonosatnak nevével.

Tartalom

Ajánlás
Baráti telefonhívás
Az újraéledt forrás múltja
Malmok a középkori Tapolcafőn: Forrásfői malom, Kis malom, Nemes Cuminitz malom
Malmok a középkori Simaházán: Püspök malom, Merétey malom
Döbrési malom
Zavari malom
Papiros malom
Hatkerekü malom.
Sávolyi malom
Csingeri malom
Hantai kallómalom.
Nagyhantai malom
Agyagliki malom
Benedictinus malom
Hódoska malom
Csuzi malom
Város malom
Tízes malom
Mester malom
Pap malom
Felső Eperjesi Küllő malom
Fehér malom
Malom-szám-tan
Rekviem a malmokért
Zárszó
Felhasznált irodalom és források

Oldalszám: 201

Kiadási év: 2014