A több mint 600 oldalas monográfia az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlás egyik legismertebb és legfontosabb büntetőeljárását, a Tóth Ilona és társai ellen folytatott pert tárgyalja. A szerző arra a megállapításra jut, hogy a per – miként az ahhoz kapcsolódó több eljárás is – koncepciós volt, a vádlottak ártatlanok voltak a terhükre rótt, teljességgel hamis vádakban. Álláspontja szerint a megtorlás összes eljárása esetében vélelmezni kell, hogy az adott per célja nem a történtek rekonstrukciója volt, hanem egy olyan konstrukció kreálása, amely összhangban van a párt ellenforradalomról adott értékelésével. Csak ennek szem előtt tartásával, a fennmaradt dokumentumok alapos és kritikus vizsgálata után használhatók a peres iratok ötvenhat történeti forrásaként.

 Tartalom