
Nincs termék a kosárban!
Nincs készleten
Burckhard vonakodása attól, hogy végső célokkal foglakozzon a végső értelemről való szükségképpeni lemondáshoz vezet. És mégis, szerinte éppen a történelem tovaáramlásában van egyfajta állandóság, nevezetesen: kontinuitása. Ha egy radikális válság történelmünk kontinuitását valóban szétrobbantaná, az tényleg a végét jelentené. A tudatos történeti kontinuitás tradíciót teremt és egyszersmind fel is szabadít alóla. Csak primitív és civilizált barbárok mondanak le a történeti tudatosság ezen előnyéről. A történeti kontinuitás „emberi ittlétünk lényegi érdeke”, mert ez „értelmének” egyetlen bizonyítéka. – Karl Löwith Jacob Burckhard (1818-1897) a legnagyobb német történészek egyike, a Bázeli egyetem történészprofeszora volt, 1868-ban kezdett neki annak a történetfilozófiai vázlatnak, amelyet ma Világtörténelmi elmélkedések címen ismerünk.
Tartalom
Előszó a magyar kiadáshoz
Bevezetés
Feladatunk
Szerencse és szerencsétlenség a történelemben
A história a XIX. században
Útmutató a történeti stúdiumhoz
Természet és történelem
A három erőtényezőről
Az állam
A vallás
A kultúra
A költészet történeti szemléletről
A művészetek történeti szemléletéről
A hatféle befolyás viszgálata
Az állam befolyása a kultúrára
A vallás befolyása a kultúrára
A vallás befolyása az államra
A kultúra befolyása az államra
Az állam befolyása a vallásra
A kultúra befolyása a vallásra
A történelmi válságok
Korunk válságának eredetéről és jellegéről
Az egyén és az általános: a történelmi nagyság
Jegyzetek
Névmutató
Oldalszám: 290
Kiadási év: 2001