A török udvarban keletkezett magyar krónika a 19. század derekán került a magyar tudomány látókörébe. Születésének körülményei, a sorjázó kérdőjelek a magyar múlt rejtélyes forrásává avatták. A török udvari tolmács - úgymond - Székesfehérvárott egy magyar krónikára bukkant, s lefordításával Nagy Szülejmán szultánnak akarta hódolatát kifejezni. A kezdeti kutatás úgy gondolta, hogy elveszett magyar krónika nyomára bukkant. A szerző kilétére és a szöveg kritikájára való kutatások eredményei azonban meggyőzően bizonyítják, hogy más a mű forrásháttere és más volt az írói cél is.
A szerző egy bécsi eredetű renegát. Művét egy latin nyelvű „Nagy Sándor-történet", illetve ismert magyar krónikák tényanyagát felhasználva komponálta meg. Nem kis írói fantáziával művében Nagy Sándor Nyugat-Európa meghódítójává lép elő. A nagy uralkodót példaként állítja Nagy Szülejmán elé, hogy ezzel is további hadjáratokra, elsősorban is Bécs bevételére sarkallja. Vajon mindemögött a bécsi származású török tolmács-diplomata egyéni ambíciói rejlenek?
A könyv e kérdéseket és lehetséges válaszokat foglalja össze, más megvilágításba helyezve a török földön írt magyar krónikát.

Tartalom

Előszó
Bevezető
A mű kutatásának története
A kézirat
A szerző
A mű keletkezésének kérdései
A mű forrásai
Az írói cél
A mű irodalmi értéke
Magyarország története. Terdzsümán Mahmúd krónikájának fordítása
Jegyzetek
Mutatók
Földrajzi és népnevek mutatója
Személynevek mutatója
Irodalom, rövidítések
Függelék
A makedón történet részletei Iustinus műve alapján
Róma alapításának története Iustinus műve alapján
Marseille alapításának története Iustinus műve alapján
Iustinus műve mint motívum-forrás Velence alapításának történetéhez
Kézai Simon hun történetének vázlata
A magyar királyokra és ellenkirályokra vonatkozó alapadatok összehasonlító áttekintése a Képes Krónika és Thuróczy János művének bevonásával

Oldalszám: 227

Kiadási év: 1996