A kötetben szereplő írások kiindulópontja a - napjainkra minden elemében érvénytelenített - "Nagy Októberi Szocialista Forradalom". A szerzők többsége annak későbbi, az orosz határokon túlnyúló expanziójára, egy-egy - tájkép csata után - jelenségére koncentrált. A hangsúly a sztálinizmus időszakára esik, mert a száz éve induló orosz-szovjet átalakulás egy generációval később, a második világháború után lett Kelet-Közép-Európában is rendszeralakító tényező. Ez tájainkon már a sztálinizmus terroruralmának kényszerű adaptálásaként jelent meg. A kötet írásai nem hagyományos politikatörténeti feldolgozások, sokkal inkább a társadalmi megélés metszetei. Részben egyedi, részben egymással párbeszédbe elegyedő korkép-részletek a kommunizmus projekt - "Elbától keletre" - kópiáiról. Ez egy nemzedékkel ezelőtt lett "létezett szocializmus". Manapság átmenőben van a közösségi "forró" emlékezettartományából a történeti múlttá válás felé. 

Tartalom

Gyarmati György - Pihurik Judit: Előszó
Szőke Katalin †: A köznapok káosza és pusztulásvíziók. Apokalipszis 1917 - Ivan Bunyin, Makszim Gorkij és Vaszilij Rozanov
Szilágyi Ákos: Az orosz forradalom öngyilkosai
Pihurik Judit: A propagandán innen és túl. Bolsevizmus-közelítések a Horthy-korszakból
Kalmár Melinda: A sztálinizmus kelet-közép-európai esélyei. A népi demokratikus elkanyarodás
Palasi Mária: Diktatúraépítés a demokráciában. Ahogyan a parlamentben látták, 1945-1949
Petrás Éva: A nemzeti kommunizmus egy polgári olvasata. Kovrig Béla, kereszténydemokrata szociálpolitikus kommunizmusképe
A. Sajti Ernő: „Tito megmondja, mit gondol a nép”. A Tito-kultusz kialakulása és funkciója
Gyarmati György: Sztálin-epigonból kegyvesztett lakáj. Az „etalon Rákosi” kultuszának jelentésrétegei
Standeisky Éva: Rendszerellenesség és rendszerhit. Az ember tragédiája az 1950-es években
Rainer M. János: Magyar posztsztálinizmus
Névmutató

Oldalszám: 287

Kiadási év: 2018