Elbeszélhető-e egy csata hiteles története?”
„Ezt a nem titkoltan provokatívnak szánt kérdést 2005 októberében - szinte egy időben a mohácsi csata lefolyását vizsgáló első írásom megjelenésével - Gyáni Gábor tette fel a Hadtörténeti Intézetben, vitaindító előadásának címében. S ezután hozzá is látott a mohácsi csata viszonylag újabb keletű két magyar feldolgozásának vizsgálatához, mivel - mint mondta - e „csata eseménye szolgál tépelődésünk empirikus bizonyító anyagául”.
A vitaülésen ezután kevés dologban sikerült közös nevezőre jutniuk az összegyűlt szakembereknek. Ám abban talán mégis mind egyetértettek, hogy az esettanulmányhoz kiválasztott mohácsi csata „igaz történetének” minden részletre kiterjedő „hiteles elbeszélése” - már csak a nem feltétlenül szerencsés forrásadottságok miatt is - bizonyosan nem lehetséges. S így látta ezt már a csata két legnagyobb szabású huszadik századi feldolgozását elkészítő szerző, a 450. évforduló megemlékezéseinek tudós „sztárja” Perjés Géza, valamint az írását a csata 400. évfordulóján publikáló katona-hadtör-ténész Gyalókay Jenő is.
E könyv írója ma sem törekedhet másra, mint amit 1926-ban óvatos célként még Gyalókay fogalmazott meg. Mivel „az egykorú, kivétel nélkül hézagos források - magyarok és törökök egyaránt - tömérdek, egymásnak valóban vagy csak látszat szerint ellentmondó részletet tartalmaznak, nagyon alapos megrostálás és elemzés után tudjuk csak belőlük a mohácsi csata valószínű képét megalkotni. Hangsúlyozzuk, hogy csupán valószínűségről lehet szó, mert magát a teljes valóságot sohase tudhatjuk meg”
A kudarc okának keresése, így a Mohácshoz vezető eseménysornak, és messze nem utolsósorban a csata utóéletének egyre behatóbb vizsgálata azonban arra a következtetésre vezethet, hogy az egykori eseményre rárakódó szimbolikus, determinisztikus vagy teleologikus értelmezések sűrű szövedéke - azaz a „történelem (magyar) terhe”- oly mértékben „elfedi” magát az eseményt, hogy abból már alig látszik valami az utókor/ok ítéleteinek sűrű hálóján keresztül.
Amikor 2003-ban egyetemi professzorom, R. Várkonyi Ágnes megkérdezte tőlem, hogy min dolgozom éppen, s én szóba hoztam a mohácsi csatát, némi malíciával kérdezett vissza „Talán sikerült új információkra bukkannia, s kiderült, hogy sikerült megnyerni a csatát?”- „Nem - feleltem -, de talán nem mindegy, hogy őseink hogyan is veszítették el azt a csatát!” S épp ezért ajánlom-e könyvet reménybeli olvasóim figyelmébe is!”
A szerző

Tartalom

„Elbeszélhető-e egy csata hiteles története?”
A forrásokról
A magyar királyság hadserege 1526-ban
A mohácsi tábor
Hunyadi Mátyás árnyéka: a zsoldossereg legendája és a Jagellók hadügyi reformjai
A magyar hadsereg összetétele 1526-ban
Csapatnemek, fegyverzet és taktika
Lovasság
Gyalogság
Tüzérség
A Jagellók-hadserege a harcmezőn
A magyar hadvezetés
Miért éppen Mohács?
A folyamvédelem problémája
A mozgósítás problémája
A haditanács döntése
A magyar haditerv problémája
Az oszmán hadsereg felvonulása
A csata
A csatatér topográfiájáról
Rövidítve idézett művek

Oldalszám: 144

Kiadási év: 2015