Nincs termék a kosárban!
Kit érdekel a 21. század elején, a mobil és a digitális kommunikáció, a globalizáció rohamos terjedése idején a rádiózás, „a nagypapa doboza"? Pláne a magyarországi és a közszolgálati. Pedig a rádiózás is óriási megújulás elõtt áll hazánkban, már csak ez is indokolttá teszi a róla való szakmai diskurzus nyilvánosságát.
Van Agárdi Péter tanulmánykötetének két aktualitása is. Egyrészt a – naptárilag legalábbis – jeles alkalom: 2005. december 1-jén ünnepli a Magyar Rádió megszólalásának 80. évfordulóját. A gazdag hangzó múlt és a tehetséges alkotók generációi mindenképpen tiszteletet érdemelnek; bizonyára lesz is számos méltó emlékezés és kiadvány. Ezt a kötetet azonban szigorú szembenézés: egy, a Rádió iránt szenvedélyesen elkötelezett értelmiségi fájdalmas kritikai hangvétele jellemzi. A másik aktualitása ugyanis a gyûjteménynek az, hogy a Magyar Rádió Rt. 2005 õszére drámai helyzetbe került, elsõsorban a rádióelnök-választások – legalábbis eddigi – sikertelensége, az interregnum okán. De még inkább az e mögött tetten érhetõ, az 1998 óta egyre hallhatóbb – s fõleg a 2000-ben „intézményesült" csonka kuratórium okozta – politikai kiszolgáltatottság és elfogultság ténye, a függetlenség és a szakmai hitel visszanyerése esélyeinek minimalizálódása miatt.
TARTALOM
Elõszó 6
A magyar rádiózás és a kultúra (1991) 12
Közszolgálatiság és nemzeti rádió (1999) 58
Végjáték a Magyar Rádióban 2000 õszén 76
Kultúra, média és hatalom 2001-ben 86
A média és a szélsõjobb (2001) 114
Búcsú a Bródy Sándor utcától? (2002) 120
Vaklárma harangszóval 2002–2003-ban 150
Ki bünteti a Magyar Rádiót? (2003) 186
Glosszák egy 2003. nyári médiatörvény-koncepció margójára 194
A magyar baloldali médiafelfogás paradoxona (2003–2004) 202
Honnan hová? Avagy veszélyben van-e a nemzeti kultúra? (2004) 224
A Magyar Rádió utolsó 15 éve (2004) 238
Utószó 280
A tanulmányokról 285
Oldalszám: 286
Kiadási év: 2005