A kötet a XVII-XVIII. századi magyar világi közköltészet és a XIX-XX. századi szájhagyomány összefüggéseinek feltárására vállalkozik. A szerzõ célja egyrészt az, hogy fel- és elismertesse a populáris irodalom-, mûvelõdés- és folklórtörténeti jelentõségét. A tanulmányok és az idézett szövegpéldák egytõl-egyig azt támasztják alá ugyanis, hogy a régi magyar világi közköltészet szerves része, sajátos, nemzeti vonásokat viselõ terméke volt a közös európai szellemiségnek. A monográfia másrészt kísérletet tesz arra, hogy minél szélesebb körben ismertté tegye a kötetben szereplõ népszerû, mindennapos és ünnepi használatra készült, változatokban élõ, névtelen verstömeget. Ezért a Példatárban illusztratív válogatást ad abból a több száz, világi témájú (ének)versbõl, amely az utóbbi három évtizedben került elõ a kézirattárak mélyérõl.

Oldalszám: 452

Kiadási év: 2004