Sörén Kierkegaard korunk egyik legelevenebben ható és széles körben ismert gondolkodói közé tartozik. Bizonyára ezzel a ténnyel is összefügg, hogy sok félreértés fűződik a dán gondolkodó kétségkívül feszültségteli pályájának értelmezéséhez. Jelen kötet eloszlathat egyet e sok tévedés közül: azt, hogy Kierkegaard, a "szépíró", a "filozófus", mintegy kívülről csodálta volna a hit lovagjait, s ő maga visszakozott volna ama "ugrás"-tól, mellyel a metanoia racionálisan fölfoghatatlan történését jellemezte. A magyarul eddig megjelent írások, amelyek Európa-szerte is a legnépszerűbbek, mint például a Vagy-vagy, a Félelem és reszketés, illetve a Halálos betegség, egy sajátos írói fogás, egy szerepjátszás révén kelthetik ezt a látszatot. Ez az írói fogás, a más nevében való beszélés játéka, azonban ezúttal korántsem pusztán, sőt elsődlegesen nem esztétikai jelentőségű, hanem Kierkegaard gondolkodásának alapjából ered.

Tartalom

Előszó
Őrizd meg lábad, mikor az Úr házához megy
"Ímé, mi elhagytunk mindent és követtünk téged: mink lesz hát minékünk?" (Mt 19,27) - és mink lesz hát minékünk?
Ha Istent szeretjük, minden a javunkra kell, hogy váljon
"...lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak"
Közelebb vagyunk az üdvösségünkhöz most, mint amikor hívőkké lettünk
Boldog ember, ki jó ügyért gúny tárgyává lesz
Hittek benne a világon

Oldalszám: 101

Kiadási év: 2012