Thomas Kuhn (1922-1996) vitathatatlanul minden idõk legtöbbek által olvasott, legnagyobb hatású tudományfilozófusa volt. A tudományos forradalmak szerkezete címû 1962-ben megjelent munkája vagy huszonöt nyelven, milliós példányszámban kelt el, s máig a tíz legtöbbet idézett könyv egyike. Könyve azonban nemcsak filozófiai bestseller, de alapvetõen megváltoztatta a tudomány természetérõl kialakult felfogást is. Kuhn történetileg alakuló, dinamikus képzõdményként jelenítette meg a tudományos tudást, a tudományfilozófia figyelmét a változásra (a tudományos forradalmakra) és a tudomány fejlõdésének valóságos folyamataira irányította, az elméletek megalkotását és értékelését társadalmilag rögzített minták, standardok és kritériumok által orientált tevékenységként láttatta. Individuális kutatók helyett a tudományos közösségeket tekintette a tudomány mûvelõinek, s ebben kereste a tudomány évszázadok óta tartó sikerének titkát. Életmûve körül a mai napig a rajongástól a lesajnáláson át a gyûlöletig váltakozó indulatok kavarognak. Mi is a tudományos tudás: az ideális módszertani és ismeretelméleti szabályok által hatékonnyá tett univerzális és idõtlen ész legmagasabb rendû, kortól, társadalomtól független, megnyilvánulása - vagy pusztán az intellektuális hagyományok egyike, politikai játszmák színtere, érdekek harcának eredõje? Ez a könyv két korszak határán állóként mutatja be Thomas Kuhnt, olyan filozófusként, aki döntõ módon járult hozzá a tudományról alkotott elképzeléseink átalakításához.

Oldalszám: 272

Kiadási év: 2006