A legfontosabb elméletek megcáfoltan jönnek a világra...
Lakatos Imre (1922-1974) századunk egyik legkiemelkedőbb tudományfilozófusa. Karl Popper kritikus tanítványa volt, az anarchista Feyerabend szerint a racionalizmus utolsó nagyformátumú védelmezője.

Tartalom

Lakatos Imre    
A kritika és a tudományos kutatási programok metodológiája    
Bevezetés: Kuhn és Popper    
Popper nézeteinek tisztázása: Popper, Popper és Popper    
Popper, avagy a dogmatikus falszifikációnizmus; az empirikus alap    
Popper, avagy a "naiv" falszifikácionizmus: az "empirikus alap"    
Popper, avagy a tudás növekedése    
Tudományos kutatási programok; negatív és pozitív heurisztika    
Negatív heurisztika    
Pozitív heurisztika    
Új pillantás a döntő kísérletekre    
Megjegyzés a "metafizikai kutatási programokról"    
Konklúzió: a popperi és a kuhni kutatási program    
A tudomány története és annak racionális rekonstrukciója    
Bevezetés    
Rivális tudománymetodológiák; racionális rekonstrukciók, mint útmutatók a történetíráshoz    
Induktivizmus    
Konvencionalizmus    
Metodológiai falszifikácionizmus    
A tudományos kutatási programok metodológiája    
A belső és a külső történet(írás)    
A metodológiák kritikai összehasonlítása: A történelem, mint saját racionális rekonstrukcióinak próbaköve    
Falszifikácionizmus, mint metakritérium: a történelem "falszifikálja" a falszifikácionizmust (és bármely más metodológiát)    
A történeti kutatási programok metodológiája. A történelem - különböző mértékben - korroborálja racionális rekonstrukcióit    
A metodológia apriorisztikus és anti-teoretikus megközelítései ellen    
Konklúzió    
A döntő kísérletek szerepe a tudományban    
Konklúzió    
Toulmin megértése    
Bevezetés    
Három irányzat a tudományos elméletek értékelésének normatív problémájáról    
Szekpticizmus    
Demarkácionizmus    
Elitizmus    
Toulmin és a wittgensteini "gondolatrendőrség"    
Hegel és Wittgenstein Toulmin-féle darwiniánus szintézise    
Konklúzió

Oldalszám: 188

Kiadási év: 1997