Johannes Cassianus (kb. 360-435) szerzetesatya számos utazást követően, Marsilia (Marseille) közelében, Lerinsben két kolostort alapított. Szerzetesei számára két műben foglalta össze tanítását. A De Institutis coenobiorum 12 könyve 419-426 között keletkezett. Az első négy könyvben a palesztínai és egyiptomi szerzetesi szokásokat írja le, a további nyolc könyvben pedig Evagriosz Pontikosz nyomán a nyolc főbűnt, ill. azok leküzdésének módjait tárgyalja. Johannes Cassianus írásai alapművekké váltak a szerzetesirodalomban, Szent Benedek atyánk regulájának utolsó fejezetében "ajánlott olvasmányként" írja elő.
Simon Árkád OSB akkor fordította e klasszikus műveket, amikor a legcsekélyebb kilátás sem lehetett arra, hogy munkája nyomdafestéket láthat. A sztálinizmus éveiben, a Győri Bencés Gimnázium magyar-latin szakos tanáraként, saját magának, de bizonyára egy jobb kor reményében másoknak is fordított. Szeretettel ajánljuk mindenkinek, akit közelebbről érint a szerzetesség teológiája, lelkisége.

Tartalom

Castornak, Apta Julia püspökének levele Cassianus Massiliai apáthoz
Előszó
I. könyv: A szerzetesi ruha
II. könyv: Az éjszakai imádság és a zsoltárok rendje
III. könyv: A nappali imádság és a zsoltárok rendje
IV. könyv: Akik lemondtak a világról...
V. könyv: A mértéktelenség szelleme
VI. könyv: A tisztátalanság szelleme
VII. könyv: A kapzsiság szelleme
VIII. könyv: A harag szelleme
IX. könyv: A szomorúság szelleme
X. könyv: A lanyhaság szelleme
XI. könyv: A hiú dicsőség szelleme
XII. könyv: A kevélység szelleme
Jegyzetek
Mutatók

Oldalszám: 232

Kiadási év: 1999