E kötet első ízben teszi magyarul hozzáférhetővé Johann Gottlieb Fichte (1762-1814) fiatalkori, a filozófusnak egyszeriben tekintélyt szerző tanulmányát. Fichte abból indul ki, hogy a vallás középponti eleme az erkölcs. Ennek egyeznie kell az ész ama követelményeivel, melyeket Immanuel Kant a Gyakorlati ész kritikájában levezetett. Egyedül az ész parancsaként felfogott erkölcsi törvény kötelezi az embert közvetlenül és minden körülmény között. Mindaz, ami e lényegi elemet meghaladóan része valamely konkrét vallásnak, mellékes: történeti adalék vagy kultikus szokás. Ezen mérce alapján a kinyilatkoztatás legföljebb lehetséges. Ha ugyanis valamely jelenség megegyezik az erkölcsiség elvével, akkor lehetséges ugyan, hogy isteni kinyilatkoztatás, ám az empirikus tudat számára teljesen bizonyíthatatlan, hogy igényt tarthat-e erre a minőségre. Bizonyosan csak az az eset ítélhető meg, hogy valami ellentétes a moralitás elvével; ekkor biztosan állítható, hogy nem lehet isteni eredetű.

Tartalom
Rokay Zoltán: Előszó a fordításhoz
MINDEN KINYILATKOZTATÁS KRITIKÁJÁNAK KÍSÉRLETE
Előszó
Bevezetés
Az általában vett vallás levezetése
Az általában vett vallás felosztása: természetes és kinyilatkoztatott vallás
A kinyilatkoztatás fogalmának taglalása levezetésének előkészítéseként
A kinyilatkoztatás fogalmának levezetése a tiszta ész a priori elveiből
A kinyilatkoztatás fogalmában feltételezett empirikus adat lehetőségéről
A kinyilatkoztatás fizikai lehetőségéről
A formája szerint vett kinyilatkoztatás isteni voltának kritériumai
A kinyilatkoztatás isteni voltának kritériumai lehetséges tartalma szempontjából
A kinyilatkoztatás isteni voltának kritériumai - tartalmának lehetséges kifejeződése tekintetében
A kritériumok rendszerezése
Annak lehetőségéről, hogy valamely jelenséget isteni kinyilatkoztatásként fogadjunk el
Jelen kritika általános összefoglalása
Befejező megjegyzés
Rokay Zoltán: Johann Gottlieb Fichte

Oldalszám: 186

Kiadási év: 2003