Heller Ágnes nem bíz semmit a véletlenre, sem másokra. Ebben a 80. születésnapjára megjelenõ könyvben önmaga kutatójaként és filozófia-történészeként tárta és mérte fel egy roppant életmû termését, amely történetesen a sajátja. Kivételes autenticitását ki is vitatná, hiszen olyasvalaki reflexióiról van szó, akihez ez az életmû a legközelebb áll. Heller Ágnes gondolkodói bátorságára vall, hogy erõs lélekkel és kellõ távolságból élte és olvasta újra az életmûvét, hogy azt kritikus attitûddel összegezze. Maga tartott szigorú rostát felette, hogy mit tart belõle - ma - értékállónak, s mit nem. Filozófiai regényt tarthatunk a kezünkben, mégpedig olyan regényt, amelyben életrajzi tényeket nélkülözve, pusztán a gondolatok fejlõdése köré építi narratíváját.
Ez a "fejlõdés"-regény négy, 15 éves szakasz - fejezet - pillérére támaszkodik. A "tanulóévek" során felfedezte és kipróbálta a születésével kapott képességeit - a mester, Lukács György mûhelyében. "A dialógus évei" a Budapesti (Lukács) Iskola közösségi munkájáról és eredményeirõl számol be. "Az építkezés és az intervenció évei" fejezet azt a szakaszt világítja meg, amelyben - magányra ítélve vagy áldva - felépítette filozófiai rendszerét. Pontosabban "dekonstrukciós" eljárás alá vette mindazt, ami idáig történt vele - olvasmányai és egyéni gondolkodása terén. Ezzel párhuzamban - férjével, Fehér Ferenccel - a szocialista rendszer átélt tapasztalataira építve, a baloldali rendszerek átható kritikáját is nyújtották. A napjainkkal záródó "Vándoréveim" a nagy filozófiai (etikai) építkezést követõ sokfelé kalandozó kirándulások számbavétele, az irodalomelmélet, és a "bibliai filozófia" területeirõl is. Szabadon és színpompásan, túl a nagy építkezés terhén.
A következõ periódushoz, amelynek szálai és irányai már fölrajzolódnak, sok sikert és egészséget kívánunk - 120 évig.

Oldalszám: 308

Kiadási év: 2009