Az égbolt c. mûben Arisztotelész általánosabb természetfilozófiai megfontolásait az égitestek mozgására és természetére alkalmazza. E megfontolások eredményeképpen Arisztotelész amellett érvel, hogy a világ örök, véges kiterjedésû, és középpontjában helyezkedik el a gömb alakú Föld. Az égbolt örökké tartó körmozgást végez - ezt az teszi lehetõvé, hogy az égboltot a körmozgást a saját természetes mozgásaként végzõ speciális anyagfajta alkotja.
A mû harmadik és negyedik könyve a világ közepén elhelyezkedõ Föld elemeinek tulajdonságait írja le - ezek közül a föld és a víz természeténél fogva függõlegesen lefelé mozog, a levegõ és a tûz pedig felfelé törekszik -, majd azt taglalja, hogy az elemek mozgása mennyiben határozza meg az összetett testek mozgását.
A kötet Az égbolton kívül függelékként a pszeudo-arisztotelészi Világrendet is tartalmazza.

Oldalszám:

Kiadási év: 2009