A szerzők azt próbálták körüljárni, hogy különböző adottságokkal rendelkező levéltáros-egyéniségek hogyan tudták alkotó munkára kihasználni a mindenkori történeti szituációt, intézményes adottságokat. Ennek megfelelően minél többféle intézmény és többféle személyes magatartásforma bemutatása volt a fő cél. Az írásokból, az egyes pályaképeken túlmenően, a korszak jellegzetes levéltáros-típusai is kirajzolódnak, a kis létszámú szakma differenciálódása intézményi háttér, működési feltételek, képzettség, társadalmi háttér, életút, alkat, érdeklődés és a tevékenység súlypontjai szerint. A magyar levéltártörténet részeként a határon túli, illetve szakmai életútjuk során intézményükkel együtt határon túlra szorult magyar levéltárosok munkásságával is megismerkedhetünk.

Tartalom

Előszó
Szögi László: A levéltáros szakma kialakulása és fejlődése Magyarországon a XVIII. századtól a XX. század elejéig
Kálniczky László: Csánki Dezső országos főlevéltárnok, főigazgató pályája
Kálnoki Kis Tamás: Vázlatrajz egy pályaképhez. Herzog József országos levéltári főigazgató emlékének ébresztése
Fazekas István: Magyar levéltárosok Bécsben 1841-1918
Horváth J. András: A fővárosi levéltár tudományos intézménnyé válásának folyamata
Hanny Erzsébet: Egy sokoldalú „szakférfiú": Toldy László
Gajáry István: Egy kettétört tudóspálya. Ungár László vázlatos életrajza
Dominkovits Péter: Két törvényhatósági levéltáros a XX. század első feléből Házi Jenő és Sümeghy Dezső
Labádi Lajos, Takács Edit: Szentes város levéltára és levéltárnokai
Pál-Antal Sándor: Dersi Biás István marosvásárhelyi levéltáros és történész
Sipos Gábor: László Dezső és Markos András, a kolozsvári Református Gyűjtőlevéltár megteremtői 

Oldalszám: 190

Kiadási év: 2004