A Hét nemzedék szilvafák nélkül címet viselő kötet nem szerepel a Voit Pál művészettörténeti munkásságát ismerő szakközönség előtt. Nehéz idők hordaléka ez a visszaemlékezés, menekülés is talán a régmúlt időkbe. Pontosabban: nem igazi memoár. Egyfelől egy fontos társadalmi réteg, a gazdatiszti világ már soha vissza nem térő életmódjának, attitűdjeinek pontos leírását adja. Másfelől a szerző a tudós oknyomozó kíváncsiságával próbálta felfejteni azokat a szálakat, amelyek az egykorvolt családtagokhoz vezettek. Kik voltak ők, hogyan éltek és haltak, mivé lettek? Amikor magában kereste őket, messzebbre is gondolt: kötelességének érezte, hogy felmutassa a világnak, milyen családból jött, milyen eredendő jegyeket hordozhatott maga Bartók Béla is. Az első ismert „Voit családtagtól”, a soproni toronyzenésztől milyen kacskaringós utak vezettek majd kétszáz éven át a mai utódokig.

Tartalom

Előszó
A „ludi magister musicarius”
A pozsonyi polgár
Pál házassága
A vagyon korlátai
Marastoni festménye alá
„Páter Scherz”
Kirándulás Privigyére
A bővülő család
A „békeidők” nemzedéke
Az új haza: Békés
Tovatűnt szigetek
Kertmegpuszta
Doboz
Szöllős-Lászlómajor
Voit Krisztina: Édesapámról, Voit Pálról
Rövidítések és idegen szavak jegyzéke a nemzedéki táblázatokhoz
Névmutató

Oldalszám: 220

Kiadási év: 2006