Buda város történetében egészen a 19. századi filoxéravészig kiemelkedõ szerepet játszott a bortermelés. A középkori település a mai Várhegybõl és a közvetlenül hozzá csatlakozó külvárosokból állott. Szõlõhegyei – a dunai oldalt természetesen nem számítva – szinte körülölelték a várost. A középkori magyar nyelvben a hegyen kívül még két szóval találkozunk a szõlõültetvények említésekor: a hegyoldalt hegymálnak, a szõlõvel borított hegyet a latinból kölcsönzött promontóriumnak nevezték. Ezek a szavak a budai szõlõhegyek neveiben is visszaköszönnek.
E szõlõkrõl három olyan bortizedjegyzék maradt ránk, amelyek a középkori állapotokat tükrözik. Az elsõ kettõ, az 1505-ben és az 1510 körül keletkezett. A harmadik már a magyar középkor hagyományos záró dátuma, a mohácsi csata után, 1531-ben keletkezett, az ott leírt helyzet, legalábbis ami a tizedszedési jogot és a szõlõhegyek neveit illeti, azonban megfelel a középkori viszonyoknak.

Tartalom

Előszó (Tringli István)
A várnegyed és környéke középkori helyrajza (Kubinyi András)
A forrásokról és a sajtó alá rendezés módjáról (Sz. F.)
I. Buda város 1505. évi bortizedjegyzéke
II. Buda város 1510 körüli bortizedjegyzéke
III. Buda 1531. évi bortizedjegyzéke
Mutatók
A mutatók felépítése
Háztulajdonosok mutatója
Szõlõsgazdák mutatója
Toponímiák mutatója

Oldalszám: 151

Kiadási év: 2005